Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 4. szám - Dr. Szlávik Mátyás: A tudás és a hit világa
Dr. Szlávik Mátyás: A tudás és a hit világa. 149 gosítása, mint a szív megújítása az Isten műve“. Létünk nagy problémáit értelmünkkel meg nem fejthetjük. Az ő kegyelemajándéka a hit világa is, amelynek világossága más, mint a természet világossága, A legnagyobb csoda a hit és ennek ereje a legjobb orvosság. A tudomány hatalmas tényezője valamely nemzet szellemi nagyságának, anyagi jólétének, azonban jövője csak annak van, amelynek társadalmi életét valláserkölcsi eszmék vezetik és mozgatják. És aztán a természettudomány ismeretei létítéletek, a hit ismeretei ellenben értékítéletek. Jól mondja Kornis Gyula : tudás és hit, tudomány és vallás a kultúrának, s az embert szabaddá tévő műveltségnek, mint legnagyobb szellemi értéknek, önálló, egymástól különböző, de azért nem ellentétes területe. Mindkettőnek megvan a maga sajátos létjoga és jelentősége. Emberi tudomány ne foglalja el az isteni tudomány helyét. Minden emberi ismeret tragikus természete az igazságnak nem teljes megragadása, hanem csak fokozatos, a nagy apostol szerint „rész szerint“ való megközelítése. Különbözők forrásaik és céljaik. A vallás tartalma a hívő előtt az isteni kijelentésből származik, s ez a hitnek és személyes meggyőződésnek is a tárgya, s természet- és észfölötti üdvének is a végső célja. A vallásnak végső igazságai az ész s a véges értelem számára nem evidens igazságok, mert forrásuk az isteni kijelentés, a történeti és a személyes egyaránt. Tárgyilagos tudásunk Istenről lehetetlen, csak személyes vallásos bizonyságunk lehet felőle. Még a teológiában is vannak kérdések, amelyekről mondhatjuk: ignoramus et ignorabimus. Azért senki sem gondol helyesen Isten felől, csak a hívő, aki benne kellő áhítattal és belső felemelkedéssel minden „erő és tudás egészét“, minden igazság összfogalmát s minden dolgok életegységét látja. Mert az apostol szerint „mélységes az Isten gazdagsága, bölcsesége, tudománya“ és „kikutathatatlanok az Ő határozatai és kinyomozhatat- lanok az Ö útjai“. Ellenben a tudomány tartalma a tapasztalásból és az észből, tehát természetes ismeretforrásból származik, amelynek végső fóruma „az evindentia-tudat“. Célja pedig a természeti valóság megismerése. E téren meg kell tartanunk a transcendentia és az immanentia természetes határait, a hit és a tudomány világának különbségét. Mert hát az emberiség életének nemcsak fizikai, hanem szellemi és erkölcsi törvényei is vannak. A vallásos hit nem szédelgő önbizalom, hanem Istennek adománya, amely János evangéliuma szerint „meggyőzte a világot“. És ne feledjük, hogy az észszerű gondolkodás is a helyes alapból, az emberi személyiség valódi szellemi és erkölcsi lényegéből kiindulva, egyenesen Istenhez vezet. Augusztinusznkl annak „Docta ignorantia“ a neve. Ugyanilyen a probléma a tudomány és az erkölcsiség között is. Az igazság tudományos megismerésére való törekvés az ember föltétien erkölcsi kötelessége. A tudomány az erkölcsi kötelességek, illetőleg értékek elismerésén épül fel. Minden tudományos gondolkodás az igazság erkölcsi kultuszából fakad. Az igazság és az erkölcsi érték mély összefüggését s a tudás és a bölcseség szerves kapcsolatát'