Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 3. szám - Dr. Hamvas Gyula: A középiskola legégetőbb kérdésének arcvonaláról
118 Dr. Hamvas Gyula: A középiskola legégetőbb kérdésének arcvonaldról. A fegyverek zajában megszületett világváltozás szörnyű hatásai alatt áll ma is a nemzet. A magyar területcsonkítás drámája nem akar bevégződni. A nemzet testének amputatiója óta a magyar lélek kálváriajárása egyre tart. A nemzeti öntudat ugyan tisztább, az önismeret komoly és sok jele biztatóbb, a nemzeti célok felé vezető iránycsapás határozottabb, de íme — hogy csak egy kis területen maradjunk — a nemzet fejlődésre leghivatottabb alkotó egységeiben, a családban végzetes zavarokat okoznak még a világváltozás romboló természetű utórezgései. Ez a köznyugtalanság, amely a lelki fegyelem minden kötelékét felbontva, a primär életszükségletek mohó kielégítése közben le- csillapíthatatlanul hullámzik, lehangoló és terméketlen állapot, s ha még hozzávesszük kiegészítésül, hogy ez életstílus további tünete a mindennapi kínálkozó és szélsőségekben tobzódó élvezetek keresése és vele az átlagosnak jelzett erkölcsi nívó elhalványulása : akkor a jelen általános képének néhány összefüggő fontos alkotóvonalát állítottuk egybe. Ennek az életmenetnek szerves tartozékai az iskola céljaitól merőben eltávolodó, elidegenítő nevelői hatások. Magától értetődő, hogy ha ennek a történeti kialakulásnak a mai stádiumát próbálnék vizsgálat alá venni, azt csak az ominózus kezdet: 1914. és következő évek társadalmi elváltozásai ismeretében tehetjük. Egy ilyen vizsgálat a nemzeti nevelés hathatósabbá tétele szemszögéből tekintve, minden olyan ténynek a háta mögé néz, amely a nemzet mai helyzetképének is alkotó eleme, de természetesen kielemez a helyzetrajz lényegét tévő egyéb színező hatásokat is. A kutatás két irányban haladhat: az első egy nagy vonalakban adott állapotrajz, a katasztrófa társadalomszerkezeti elhajlásairól, a másik ezzel szemben a nemzeti önvédelem legkorszerűbb megnyilatkozási módjáról. A két kérdés összefonódik, s a másodikkal kell indulnunk, hogy az elsőről is jó világítású képet kapjunk. Feltesszük a kérdést tehát, hogyha 1914-ben a nemzetet annyira megrendítő változások érték: a nemzet akkori vezetőinek köteles és a helyzetből adódó védelme mellett vájjon mutatkozott a nemzeti közösség oltalmát célzó olyan elgondolás, amely a történetek eseménysorozata mögött a legbensőbb életformáló erőink felismerésével nemzeti mivoltunk, értékeink, energiánk átmentésére gyakorlati jelentőségű, a nemzet egyetemére kiterjedő megoldást ajánlott volna ? Mutatkozott-e a kritikus életszakaszunkban teremtő szellemi erőnek olyan megnyilatkozása, amely a bajok méreteihez és az eddig ismeretlen arányokban feltornyosuló nemzeti veszdelmek idején — az életösztön nevében a nemzeti erők összefogására életteljes, határozott, meggyőző pro- grammot adott volna? Magyarország az 1914. évek idején nobilis átvevője minden nyugati kultúrgondolatnak, sőt mint erőteljes gazdag nemzet, a maga kultúrterületein tovább is fejleszti őket. Ez az átalakító, fejlesztő folyamat annyi tűzzel, lelkesedéssel történik, hogy a nemzet
