Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 2. szám - Sarkadi Nagy János: Megjegyzések az új tanterv nevelési céljához
Sarkadi Nagy János ; Megjegyzések az új tanterv nevelési céljához, 81 nemzet minden tagjánál, akkor meg kell elégednünk történelmünk tanulságából meríthető nemzeti vonások megállapításával és ennek a jelenre való alkalmazásával, hogy így alapozzuk meg a jövőt. Itt azonban ismét akadályra bukkanunk. Mi nem követjük természetesen ethikai és kultúr érzékünknél fogva a bennünket környező népek történelemhamisító módszerét. Nincs is rá szükségünk, hiszen múltúnk a legnagyobb gazdagságunk. Eddig azonban történelmünket legalább mi magunk egyformán tudtuk és ebben egységesek voltunk. Most azonban ebben is kezd megoszlani a nemzeti közvélemény. (Csak a tényt nézzük most; az okokat ne keressük.) Gondoljunk a szellemtörténet eredményére, az átértékelő történelemre. Egyes nemzeti nagyjainkról, akik példaként világíthatnának ifjúságunk előtt, a tudományos történetírás alapján más és más képet kapunk. Most melyik képet állítsuk követendő példaképnek a nélkül, hogy valamilyen érzékenységet ne sértsünk, vagy történetferdítés hibájába ne essünk. Ily megoszlott történeti tudattal mit tudunk mi a fasiszták imperium Romanum, vagy a hitlerizmus kétezeréves Germaniájával felérőt ifjúságunknak felmutatni? Hiszem ugyan, hogy ez a történelmi felfogás közötti különbség nem fog elmélyülni, sőt történelmünk helyesebb megismerésében fog kiegyensúlyozódni, de vigyázzunk, nehogy akár pro, akár kontra túlzásba essék. Mert ha e tekintetben sem lesz meg a harmónia, hogyan lenne meg, amikor jelen helyzetünket szemléljük és a társadalomnak nevelő hatását keressük? Ha tehát a faji vonások még nem általánosodtak nemzeti sajátsággá annyira, hogy ezek jegyében lehetne ifjúságunkat nevelni, az eddigi egységes történelemszemlélet éppen most szenvedett törést, és e miatt nem tudunk igazi képet mutatni az új nemzedéknek, akkor még nagyobb szakadékot látunk, ha a jelen helyzetünkből kivezető utat keressük, és erre akarjuk nevelni utódainkat. Pedig a végső cél ez lenne. Arra kellene törekednünk, hogy sokfelé tagolt társadalmunk legalább a jövőt illetőleg lenne egységes. De a ma annyira kedvelt, de sajnos, tartalom nélkül használt divatos szólamok közül melyiket emeljük az egyetemes nemzeti gondolat piedesztáljára? A revíziót, integritást vagy revanche gondolatát? Hiszen eltekintve attól, hogy a nép széles rétegeit nem a szavak idegenszerűségénél, hanem tartalmuknál fogva szinte teljesen hidegen hagyják, és csak, háborús uszítást lát benne (ezt magunk között meg kell mondani), a középosztály is, e gondolat hordozója, teljesen megoszlik ezek lehetőségének kérdésében. E szabadnak gúnyolt földnek magyarsága is különféleképpen gondolkozik e sorsdöntő kérdésben, mennyivel inkább a megszállás alatt élő magyarság? Más a felvidéki, erdélyi és déli magyarok véleménye. Pedig ne feledjük, hogy nekünk arra kell törekednünk, hogy a korlátot vonó politikai határok ellenére is egységes világnézetű generáció álljon a helyünkre. Igen, ha magyar népünket, magyar fajtánkat meg akarjuk menteni, akkor úgy kell a kezünk alól kikerülő új magyarokat nevelni, hogy példaadók 3
