Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 2. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Luther szelleme az iskolai nevelésben
64 Belohorszkij Ferenc: Luther szelleme az iskolai nevelésben. Az elvi elgondolások és célkitűzések, meg a gyakorlati tervek nincsenek tehát ellentétben egymással sem Luther szavaiban és röpirataiban, sem a mai evangélikus nevelés célkitűzésében. Pusztán egy kötelesség van : élettel átitatni és élettel dokumentálni mindazt, ami Luther elgondolásaiból ma is és mindenkor, míg csak keresztyén lélek él és működik, érvényes és jelentős szerepű ! Sőt mondhatnánk : csakis ez úton valósítható meg az, hogy keresztyén gondolat és így a lutheri eszmevilág irányítója legyen egész életünknek. Tévedés volna u. i. azt hinni, hogy mindez ellentétben áll azzal, ami ma középiskoláinknak az illetékes tényezőktől is kiszabott helyes és egyetlen jó útja : a nemzeti neveléstől. Mert az evangélikus szellemnek egyik legjellegzetesebb vonása volt mindig, s Luther egész működésének szinte alapja volt : a nemzeti élet megerősítése a keresztyéni gondolkozással és neveléssel. S maga Luther jelentette ki : „Meinen deutschen bin ich geboren, ihnen will ich dienen.“ Nincs egyetlenegy vallásos rendszer sem, amely oly mélyen gyökereznék a nemzeti szellemben, és annyira össze volna forrva a nemzeti élettel, mint épp az evangélikus, amely sohasem törekedett, s nem is törekedhetik a maga céljai és sikerei érdekében : nemzetköziségre vagy nemzetekfelettiségre. Az evangélikus szociális gondolat, a jellemesség, az erkölcsi öntudat kiépítése is éppen azt követeli meg, hogy a nemzeti élet erői párhuzamosan és egyirányban haladjanak mindig a keresztyéni gondolattal. A nemzeti élet ereje épúgy a keresztyénségnek, mint a keresztyén élet a nemzetinek. Sőt a történelmi megvilágosodásban a kettő elválaszthatatlan egymástól, s a keresztyén gondolat rendszerének komoly erkölcsi szabadságával, amely a fegyelem és szabadság szintézisét tartalmazza — ezt a manapság sokszor olyan kétségesen fogadott lehetőséget —, egyedül a nemzeti életre és erőire támaszkodik távol minden nemzetköziségtől és nemzetfelettiségtől. Ezért van Luther szavának ma is olyan nagy értéke a nemzeti életben, s még nagyobb a nemzeti nevelésben. Meggyőződésünk tehát, hogy a krisztusi eszmék, a lutheri gondolatoknak a reális életbe való vitele az egyedüli út egy új nemzeti és egy új erkölcsi élet kialakítására is. Nem a keresztyén életelvek puszta ismerete és hangoztatása, hanem azoknak a gyakorlása az élet minden területén vezethet el minket is erkölcsileg, lelkileg, benső mivoltunkba : a magyar feltámadáshoz. Ha azt akarjuk már most, hogy a magyar nevelés irányait tekintve az evangélikus szellem miben válhatík egy jobb és szebb jövő kialakításában gyakorlatilag is az ifjú nemzedék hasznára, akkor ezeket a gyakorlati célokat a következőkben foglaljuk össze 1. Az evangélikus szellemű középiskolákban „a nevelői gondolkozást kell elsősorban felülvizsgálni, s a nevelők előtt az a súlyos feladat áll, hogy lelkükön és életükön keresztül kell megjelenniük az igazi értékeknek az ifjúság előtt. Az összes nemzetnevelő tényezőknek kell ezt végrehajtaniok önmagukon, máskép kell látniok a múltat, a világot, az embert, a jövőt, máskép kell felelniük azokra a kérdésekre, mintahogy az ősök dicsőségében sütkérező honfi
