Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 10. szám - Egyházi és iskolai hírek

Egyházi és iskolai hírek.

431

«égéhez, hogy a vallás és közoktatásügyi Miniszter úrral való tárgyalás alapján eszközölje ki a sérelmes pontoknak református egyházi autonómiánk javára leendő megváltoztatását.

A mezőtúri református uiniiiáziuni „Ambrus—Karácsony alapítványa“.

1936 október közepén rövid hír jelent meg a mezőtúri lapokban : „özvegy Ambrus Péterné, Karácsony Juliánná, 82 éves korában elhunyt. A vagyon felét az áldozatos úrinő rokonsága, másik felét a református gimnázium örökli. .. “

Ebből a kis hírből nem lett volna hosszabb cikk, ha előzményei nem lettek volna az örökhagyásnak. Itt sem az örökölt 52 hold föld és félház az említésre méltó, hanem az intenció, a végrendelet szelleme.

Ambrus Péter, a túri Alma Maternek hosszú időn át közszeretetben és megbecsülésben álló tanára, nyugalomba vonulása után még 1921-ben végrendelkezett vagyonáról, illetve annak feléről, hogy annak egyedüli és kizárólagos örököse a mezőtúri református gimnázium legyen felesége halála után, ami október 14-én be is következett. A végrendeletben a következő kikötéseket olvassuk :

„Házam tanári lakásul szolgáljon a főgimnázium református vallástanárának és pedig ingyenesen az esetre, ha az az illető a tanulóifjúság valláserkölcsi nevelésében a felettes hatóságok ítélete szerint az átlagnál jobb eredményt mutat fel. Legyen az a vallástanár, aki a kedvezményben részesül, tanításainak élő példája. Legyen mintakép az önművelésben, hogy az áltudományokkal szemben az igazi tudomány fegyvereivel harcolhasson. Nevelje az ifjúságot a józan magyar kálvinista hagyományok szellemében, tehát ápolja a felekezeti öntudatot a felekezeti türelmetlenség nélkül, s neveljen bensőséges vallásos életre a pietizmushoz gyakorta szegődő farizeuskodás nélkül.“

A földekből — 52 hold szántó — befolyó jövedelem kezelésére a gimnázium tanárkara lesz hivatva, s hovafordításáról a következő rendelkezés történt :

1. Az alapjövedelem tanulói ösztöndíjakra és tanárok külföldi tanulmányainak lehetővé tételére fordíttassék.

a) Az ösztöndíjban „csak a mezőtúri református gimnázium református vallású, magyar anyanyelvű és szegénysorsú növendékei részesülhetnek akár vidéki, akár helybeli, éspedig nagyon ritka, rendkívüli tehetségeket nem tekintve, csak az V. o-tól felfelé. Más intézetből jövő tanuló csak akkor, ha a IV. o-t már itt végezve alaposan kiismerhető volt;

b) az ösztöndíj nagysága az osztályokkal emelkedik, s ha valaki egyszer megkapta, amíg érdemes lesz rá, egész középiskolai pályája alatt élvezi ;

c) az ösztöndíj nagysága az alapjövedelemtől és a részesítendő tanulók száma attól függ, mennyit bír meg az alapítvány céltalan elforgácsolás nélkül. „Vágyam ugyanis az — mondja az alapító —, hogy akit segítek, alaposan segítsem...“ ;

d) ösztöndíjban csak erkölcsileg teljesen kifogástalan, megbízható, erősakaratú, feltétlenül tehetséges, tisztafejű ifjak részesülhetnek. Puszta erkölcsi kiválóság, vagy szorgalmas tanulás, illetve puszta tehetség nem jogosít a jótéteményre, mert e három kiválóság együttes meglétele lehet megbízható alap arra, hogy az illető különös felkarolásával a magyar kálvinista társadalomnak egy-egy szilárd oszlopot biztosíthassunk ;

e) az ösztöndíj alakja a növendék egyéni viszonyai szerint alkalmazandó, tandíj-, könyv-, taneszköz és egyéb segélyen felül tápintézeti és bentlakás, helybelieknél ruha vagy tápintézeti segélyből állhat;

f) kiváló ifjak főiskolai pályájukon is segélyben részesíthetők, s ha tanári pályára készülnek, külföldi egyetemen való tanulmányaiban is gyámolíthatók ;

g) mindenesetre gondoskodni kell róla, hogy a gimnázium tanárai rövidebb, két-három hétre terjedő külföldi tanulmányutat lehessenek időről-időre,