Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 10. szám - Dr. Hamvas Gyula: Az új középiskolai tanterv és a református gyakorlati pedagógia legközelebbi feladatai
Dr. Hamvas Gyula : A református pedagógia legközelebbi feladatai.389 munkáira : történeti regényrészietekre, történeti elbeszélésekre, történeti drámarészletekre, történelmi motívumokat felhasznált versekre. Nem nehéz Arany, Tompa, Jókai, Kemény, Gyulai nevét felsorolni. (Nevet egész dolgozatomban csak néhányat adok ; azt tartom, hogy minden magyar tanár lelkében él minden műfajnak egy-egy kiváló képviselője ; ha hozzá jut, műfajonként azt szólaltassa meg, pedagógiai feltételek erőszakolása nélkül. Ezzel az ő költőjével, református írójával érheti el a legnagyobb sikert.) Mindenik felsorolt magyar klasszikusunknak egyéni karakterében igen sok vonás, értékes jegy van a kálvinista életszemléletből. Mikor ezek müveiben korhangulat éled, s a témájuk történelmi alakjai akcióba kezdenek, ott van mögöttük az őket megalkotó írómüvész Kálvinhoz való elkötelezettsége, a nélkül azonban, hogy ■ennek a lelki színeződésnek a finom megvillanásai orthodoxát, jelentenének. Művészetük ilyen átszövődöttségével tiszta művészet, de református érték is, melynek súlytalan parányai átszármaznak majd a tanulók leikébe, és a református gondolat avatottjainak száma gazdagodik velük. A református gondolat a jelenben. a) Az I. és II. osztály új tanítási tervezetében ott szerepel ez a mondat : (nem szóról-szóra) „Rajzok és költemények a nemzet legújabb válságainak köréből.“ Ennél az anyagrészletnél lép a magyar tanítási terv az élettel legszorosabb kapcsolatba. Mindenki előtt ismeretes — mert szószékek, tudományegyetemi aulák, újságok, rádió, emlékünnepek hangsúlyozzák —, hogy református nagyjaink nemzeti válságaink előzményeit, lefolyását, hullámait milyen megdöbbentően tisztán, világosan látják, de azt is tudjuk, hogy nemcsak bevilágítanak ők a magyar sors sötét éjtszakájába, hanem a tragikus vergődéseinkből való kibontakozás feltételeire, lehetőségére is utat mutatnunk. Minek az olvasókönyveinkbe mástól ilyen irányú műdarabokat felvenni, ha gróf Tisza István, gróf Bethlen István, Hegedűs Lóránt, Baltazár Dezső, Ravasz László, Imre Sándor írásainak, beszédeinek rajzaiból tudunk tanulóink lelki fokozatának megfelelő irányító nemzetnevelő részleteket vinni. És biztosan tudunk. Állapítsa meg minden református ember, aki ma szétnéz ebben a magyar hazában, és megméri az embereket: szabad-e és lehet-e magyar református középiskolának a háború utáni nemzetet ért válságról előbb mást megszólaltatni tanulói előtt, amíg az említett vezetőink véleményét munkarészleteikből gyermekeink nem ismerik. Valóban csak ilyen nevelői munkánkkal szilárdíthatjuk a történeti egyház tekintélyét, így növelhetjük nagy embereinknek kijáró általános tiszteletet, végül az értékeknek (nagyszerű közösségi tudat, szociális kötelességteljesítés) világos megkutatásával így segítjük tanulóink ítélőképességének, szemmértékének helyes ki
