Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 8-9. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
376 Belföldi és külföldi lapszemle. ismerteti, az ezután következő cikkek pedig főkép a földrajztanítás szempontjából foglalkoznak a kérdéssel, kiemelve azt a szoros kapcsolatot, amely talaj, éghajlat és lakosság között mindenkor észlelhető. Általánosabb érdeklődést keltő tárggyal foglalkozik az 1936. évfolyam 1. számának első cikke. Gerhard Budde az „általános műveltségire való képzést teszi vizsgálat tárgyává történeti és kritikai szempontból. Kimutatja, hogy a középiskolai tanításnak e fontos gondolata először az új humanisztikus gimnázium megalapítóinál található meg, noha éppen ennek az iránynak legfőbb képviselői (így Humboldt Vilmos) egyébként az egyéni képzés hívei voltak. Az új porosz gimnázium tantervére nagy hatása volt Schleiermachernek, aki már egész határozottsággal általános érdekek (állam, egyház) szolgálatába állítja a nevelést, de e mellett az egyéni nevelés szempontjait is érvényesíthetőknek tartja. Áz általános képzettség elve később még jobban kidomborodik Schulze tantervében, mely már Hegel hatását mutatja. A szerző ezután kimutatja, hogy az egyéni nevelés hívei újabb időkben sem tudták nézeteiket diadalra juttatni, s a „Führerprinzip“-nek megfelelően azt kívánja, hogy a tanításnál ezentúl nagyobb figyelmet fordítsanak az egyéniségre. A füzet további cikkei sorában Wilhelm Dobbek a königsbergi pedagógiai szeminárium munkatervét ismerteti, Kari Buchholtz a német őstörténet újabb eredményeiről nyújt áttekintést, Walther Beyer pedig rámutat a stockholmi tankönyvügyi világkonferenciának arra a megállapítására, hogy a francia és belga tankönyvek Németországról igen sok valótlanságot írnak, a német tankönyvek ezt azonban nem viszonozzák. A füzet végén F. Abée cikke a tanulók kicserélésének kérdésével foglalkozik nemzetpolitikai szempontból. A 2. füzet vezető helyen közölt tanulmányának (szerzője Paul Bonnersheim) egyik főkérdése ma szintén főkép Németországban időszerű. Ugyanis annak a fontosságát hangoztatja, hogy az iskola kötelessége bizonyos világnézet tanítása is. A liberális irányzat hajlandó volt ezt tagadni. Pedig voltaképpen minden tárgyban világnézeti anyag is rejlik, s éppen ezért az iskolára e tekintetben bizonyos felelősség is hárul. Ezután a szerző a biológia tanításával foglalkozik e szempontból kiemelve az átörökléstan és a faji kérdések jelentőségét. A füzet további cikkei sorából kiemelhető Walther Zorne, amely arra a kérdésre keres feleletet, mikép készítheti elő a vidéki iskolaotthon intézménye a Németországban kötelezővé vált munkaszolgálatot. A bajtársi érzület kimélyítése, kötelességtudásra, engedelmességre, az önzetlen munka szeretetére való szoktatás kerülhet itt főkép szóba. Felfogása szerint 14 éves korától kezdve minden középiskolai tanulónak évente legalább 3—4 hetet kellene vidéki iskolaotthonokban töltenie. Hugo Lischewski a jénai úgynevezett „egyetemi iskola“ reformjait ismerteti. E reformok a jénai egyetem pedagógia tanárának, Peter Pelersennek nevéhez fűződnek, s egészen új alapon (csoportbeosztás) igyekeznek a nemzeti szocializmus elveit megvalósítani a tanításban. A füzet két utolsó cikke ismét a „ Volkstum“ fogalmára tér vissza. Az első a szépirodalom, a második pedig a történettanítás szempontjából foglalkozik e kérdéssel. Az utóbbi szerint a történettanításban igen fontos annak a kimutatása, miben nyilvánul meg az eredeti német „Volkstum“, s miféle idegen elemek vegyültek bele. A 3. füzetet Wilhelm Dobbek érdekes tanulmánya vezeti be a német iskolai olvasmányról és dolgozatról. Mivel a német tanítás céljai nemzetpolitikai irányúak, a cikk elítéli az irodalom tanításában divatozó „hisztorizmus“-t (t. i., hogy az egyes korszakok ismertetése szempontjából mindenfélét olvastatnak) s főkép az esztétikai jellegű tárgyalási módot s dolgozattétel túltengését. A nemzetpolitikai alap azt kívánja, hogy csakis oly művek szerepeljenek az iskolában, amelyek mintegy jelzik a német nép létét, s azt érzés, gondolkodás és cselekvés tekintetében eggyé kovácsolják. A tanulmányban e főgondolat mellett van azután számos olyan megjegyzés is, amely minket is közelebbről érdekelhet. Ilyenek, hogy az olvasmányok és dolgozattételek megállapításánál ügyelni kell arra, hogy azok az egyes évfolyamok értelmi színvonalának megfeleljenek ; nem szabad dolgozatokban oly bírálatot bízni az