Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 8-9. szám - Dr. Vályi Armand: A munkáltatás jelentősége a történettanításban
350 Dr. Vctlyi Armand : A munkáltatás jelentősége a történettanításban. a szellemi életfolytonosság törvényszerűségeinek az öntudatosítása. És ez a legbensőbb rokonság a jelen és a múlt között, nem a soha meg nem ismétlődő, egyszer lepergett történeti tárgy. Összefüggő világnézet így történetismeret nélkül nem is lehetséges. Amikor tehát a történelem törvényeit ismerem meg középpontjukban, voltaképpen magamat ismerem meg. Ha most tesszük fel a kérdést : mi a történettanítás lényege, élőnkbe áll a felelet is : a cél a történelem egyetemes, abszolút törvényszerűségeinek a felismertetése, felfedeztetése az egyéniség lelkében. Természetesen e végső történeti alapelveket a kézzelfogható történeti tárgy ismeretéből kell elvonni. Az első lépés, amit a történettanítás tehet — minél jobb tényismeretet adni. Ez azonban csak akkor lesz tudományos ismeret, ha belésugárzom az érték fogalmát is. A történettanítás fogalmával velejár a történeti értékelés fogalma is. Ennek viszont a történeti ítélet az eszköze. A történeti ítélet feltételezi — de egyben kifejleszti az erkölcsi mérték, s így az erkölcsiség fogalmát. Az erkölcsi mérték alkalmazása egyéni életemben ugyanis az erkölcsiséget fejleszti ki. Helyes történeti ítélet a lélek abszolút lelkiismereti, erkölcsi magja nélkül üres, elképzelhetetlen. Viszont a történeti ítélet gyakorlása — a történetismeret egyre szélesedő horizontja egyre magasabb látókörre emeli ezt az erkölcsi kategóriát. Máskép : minél behatóbb, minél teljesebb történetismeretünk ■— annál szorosabbra fűztük lelkünk igaz valójának rokonságát a történelem mélyét munkáló szellemi erőével. A gimnázium történettanításának e köré a tengely köré kell csoportosulnia : a szellem abszolút érvényű formáinak öntudatosítása. Öntudatosítás? Ügy de az egyéniség legmélyebb ügye ez ! S valóban az egyénien felelős kutatás, szellemi munka kapcsán csendül ki a hangsúly: a történettanítás a legnemesebben protestáns veretű tantárgy, még akkor is, ha nem felekezetieskedik ! Itt a kutató léleknek az egyéniség teljes erejével, magának kell a történelem tükre fölé hajolni. Nem dogmatikus továbbfolytatódás, hanem egyéni újból meg újból való átélés adja meg a tudást ! A történettanítás célja a nemzetnevelés. Mit jelent ez? A legmélyebb rétegből, a szellem törvényszerűségeiből kell itt is kiindulni. A lélek öröktüze, a vágy a közösség után. A protestáns történettanítás dicsekedhet avval, hogy éppen a szellem legvégső funkcióinak öntudatosításával ennek a vágynak a felébresztésén munkálkodik. Az egyéni jogoknak csak a félreismerése, de nem igazi valójuknak a felismerése vezet a társadalomszéttöredezésre, amelytől annyira fél a modern etátizmus. Nemzetnevelés, közösségi gondolat, általában a szociális problémák alig félszázada előtérbe nyomuló kérdések. Szellemi világképünk mindjobban a társadalmi szintézis gondolata megvalósulása felé fordul. De amit ma még alig akar a forrongó idő elismerni, csakis az egyéniség helyesen értelmezett beleilleszkedése, az egyén szabadakaratú törekvése az egyetemes szellemi világ felé ■— adhatja meg a tökéletes társadalmi szintézist. A rész felismeri, hogy alkotóeleme, tehát belesimul : az egészbe. Az azonban kivált
