Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 7. szám - Csanády Sándor: A magaviseleti jegy központisága
314 Csanádi) Sándor : .4 magaviseleti jegy közponlisága. az az ítélet kerülne a bizonyítványába, hogy „megbízhatatlan“, örökké eltörölhetetlen folttal bocsátaná útnak az iskola a tanulót. Ez az oka annak, hogy az 1920-ban kiadott Rendtartástól megkívánt, a bizonyítványban részletesen körülírandó tanulójellemzésnek módja csak rövid ideig maradt érvényben, mert inkább megbélyegző, mint nevelőhatású volt. Másrészt pedig általános tapasztalat, bogy a tanulók még a tantárgyak közül is csak azokat veszik komolyan, melyekből bukni lehet. A magaviseleti jegyeket már kevésbbé veszik komolyan a tanulók, hasonlóképpen a szülők is, mert a magaviseleti jegyek, a legrosszabb fokozatúakat kivéve, a tanulónak előmenetelét nem gátolják, nem módosítják ; sőt még az anyagi kedvezmények elérésénél és juttatásánál is a szabályzatok (tandíjszabályzat) és tanári testületek meglehetős szabadelvűén kezelik a magaviseleti jegyeket. Természetesen hasonló megítélésben részesítik a szülők is a magaviseleti jegyeket. Pl. a kettes magaviseleti jegyet a legtöbb szülő és tanuló a bizonyítvány szépséghibájának tekinti, mintha csak az osztályfőnök írta volna el a jegyet, mikor a bizonyítványt kiállította, illetőleg másolta. Éppen ezért minden terv, módosítás és szándék a tanuló jellemnevelésére vonatkozólag csak akkor és csak azon feltétel mellett jöhet érdembeli tárgyalásra, ha a tanári testületek a tanulónak a magaviseletére, magatartására vonatkozó ítéletüket fontosságában első helyre teszik. A tanügyi felsőbbség által a tanuló jellemére, egyéniségére, annak megosztályozására kívánt javaslat két nehézségbe ütközik. III. Az egyik elvi, a másik tárgyi akadály. Nem kicsiny azoknak a tanároknak a száma, akik materiális világszemléletükből következően éles határvonalat húznak a tanuló jelleme, mondjuk iskolás nyelven : magaviseleté és szellemi képessége között. A kettőt semmi szín alatt egy nevezőre hozni nem akarják, sőt küzdenek ellene, mert szerintük az ész, a tehetség mindenek felett való. Ennek adják az elsőséget, a tanuló jellembeli fogyatkozásait életrevalósággal, vagy más hasonló, de semmiesetre sem az iskola eszményi világába tartozó érvekkel mentik és magyarázzák félre. (Pl. a tanuló hazudozásait nagy képzelőtehetséggel, a duhaj természetet erős temperamentummal, a szemtelenséget önérzettel, a lagymatagságot a mindig kéznél levő családi bajokkal hozzák kapcsolatba és okolják meg.) A tervbevett új célkitűzést, a jellemnevelés fokozottabb munkáját és eredményét utasításszerű rendelkezésekkel nehezen lehet biztosítani, mert míg a hivatalnok mennyiségileg és minőségileg lemérhető, könnyen irányítható aktamunkát végez, a tanár lelkekkel dolgozik észrevétlen hatásokban, azért különben szükséges tételes, felsőbb rendelkezéseken kívül elsősorban a tanári testületek egységes felfogására és egyetértő lelkületére (Lásd az Orsz. Középisk. Tanár
