Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 7. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Az önképzőkör válsága
Dr. Belohorszky Ferenc: Az önképzőkör iniltdga. 307 folyóiratok, könyvek, újságok beszerzésére ad ki. Az a csekély tagdíj biztosítja számukra azt, hogy újságot, könyvet és folyóiratot naponta 2—3 óráig szabadon használhatnak és olvashatnak az olvasóteremben. (Az a feifrissítés, amit a Harsányi kolléga ajánlott, hogy az alsóosztályosokat is szerepeltessük az üléseken, eilenemond a pedagógiai felfogásnak. 12—14 éves gyermekek érdeklődési köre más, mint a 15—18 évesé. Azokat inkább szavalókörben kell tömöríteni. Erről más alkalommal bővebben.) A szakosztályok felállítását pedig a következőképpen tervezzük : szervezünk egy irodalmi, egy néprajzi, s kísérletképpen egy német szakosztályt. Az egyes szakosztályok a kör kebelén belül működnek, s mindegyiknek egy vezetője, s egy jegyzője volna. így sokkal több tanulónak biztosíthatnánk vezetőszerepet is. Az egyes szakosztályok hetenként esetleg csak kéthetenként tartanának egy-egv ülést, amelyen felolvasások, megbeszélések volnának. Az irodalmi szakosztályban lehet a könyvismertetéseket, folyóiratismertetéseket és önálló irodalmi alkotásokat megbeszélés tárgyává tenni, ahogy már fentebb is vázoltuk. A néprajzi szakosztály kirándulásokon gyűjtőmunkát végezne, s ezekről a gyűjtésekről számolna be, feldolgozva az érdekelt területet (pl. nálunk Szabolcs és Nyíregyháza) tárgyi és szellemi néprajzát. Ez a szakosztály év végén kiállításban is beszámolhatna a maga munkájáról. A német szakosztályban viszont érdeklődést lehet ébreszteni a magyarral kapcsolatos külföldi irodalmi, népi, stb. problémák iránt is, sőt ismertetni lehetne azokat a problémákat, amelyek kizárólag idegen eredetűek, s éppen azt megvilágítani, mennyire nem helyes idegen eszméket, gondolatokat szószerint átvinni a hazai területre. A mellett önálló németnyelvű dolgozatokkal, ismertetésekkel a nyelvi alapot is erősíteni az arra hivatott tanulókban, akiktől kis műfordítások, egyszerűbb magyarról németre való fordítási pályázatok is sikeres eredményűek lehetnek. Az önképzőkör tagjai e mellett résztvennének a 2—3 hetenként tartandó vitaüléseken, amelyeken egy-egy erkölcsi problémát, nemzeti érzést nevelő, közérdekű problémát fejtegetnének, vagy egyik-másik szakosztály számolna be a maga munkásságáról az önképzőkör nagyobb nyilvánossága előtt. így nemcsak megosztanék a munka, de nyilván eredményesebb is volna, hisz a sokféleségben mindenki megtalálná a maga szerepkörét, amihez ő a legjobban tudna alkalmazkodni is. Haszna volna egyénileg is minden felsős tanulónak, de haszna volna ebből feltétlenül a válságba indult önképzőkörnek is, amely így újabb fejlődése elé tekinthetne. Mindemellett természetesen az önképzőkörre hárulna az a feladat is, hogy az iskola nyilvános ünnepélyein a szereplések nagy százalékát ellássa, s magára vállalja. De így sokkal könnyebb szerepe is volna, mert változatosabb és bőségesebb műsort tudna adni, mint eddig, a mellett még újat is adhatna, az ünnepélyek meg kötöttsége mellett. Bár a mai rendszert, különösen az ünnepélyeket illetően, nem a legszerencsésebbnek tartjuk, mert olyannyira megszokottá váltak, s oly kevés azokban az elmélyítő tartalom, hogy
