Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 6. szám - Dr. Horváth Károly: A kirándulások a tanítás szolgálatában

278 Dr. Horváth Károly: A kirándulások a tanítás szolgálatában.

Kisebb csoporttal kényelmesebb a munka, viszont az sem ajánlatos, hogy az osztállyal két részletben ránduljunk ki.

Némelyek csak a felsőosztályos tanulókkal szeretnek kirándulni, mert szerintük a természet jelenségei, a föld titkai, a nép élete, a gazdasági élet rejtelmei sokkal bonyolultabbak, semminthogy azokat a 10—12 éves tanulók megérthessék. Pedig nem lehet minden ismeret megszerzését a középiskolákra és azoknak is a felső osztályaira hagyni, hiszen végtelen sok olyan ismeret van, amit már az alsóbb osztályokban el kell sajátítanunk. Vagy talán a kisebb tanulókat csakis elmélettel kell megtömnünk? Hisz akkor csak légvárakat építünk minden természetes alap nélkül. Alsóbb fokon sokkal többször kell kirándulnunk, mint a középiskolák felső osztályaiban, ha életre és munkára akarunk nevelni. Az elem isták is már ott kint a szabadban ismerjék meg az életet, a va’3 természet igazságait. Áll ez a földrajzra, néprajzra, növény- és állattanra, földtanra, az emberi településekre stb. egyaránt. Természetes, ami nem illik bele osztályunk anyagába, azt nem tárgyaljuk. Az időjárás mindig bizonytalan, de a helyet előre meg kell választanunk. A fiatal tanárnak eleinte szabad délutánjait fel kell áldoznia, hogy áttanulmányozza és megismerje működési helye földjét, talaját, növény- és állatvilágát, települését, a község kialakulását, történetét, a lakosság életét, szóval otthon kell lennie a szülőföldismeretben minden téren. E nélkül a tanítványok igen sokszor kényelmetlen helyzetbe hozhatnak bennünket kérdéseikkel.

A német iskolák természettudományi tanterve már 1908-ban kimondja, hogy „rendszeres iskolai kirándulások teszik az összes földtani, földrajzi és biológiai oktatás kiegészítését, mert csakis így lehet az élővilágnak (tudós nyelven biosphaera) a talajtól való függését megérteni. Kisebb helyeken a tanórákkal kapcsolatban nehézség nélkül rendezhetünk rövidebb kirándulásokat. Nagyobb városokban azonban, kivált a fővárosban csakis villamoson érhetünk el megfelelő helyekre (hegy, erdő, rét, patak, forrás, városszéli telep stb.). Más a célkitűzése Budapesten a várbeli iskoláknak, mint a Kelenföldön, Kőbányán, Rákosváros, vagy a Lipótvárosban levőknek. De ki kell mennünk a szabadba (Városliget, kisebb-nagyobb parkok, az utcák fái stb.), nem azért, hogy nyalábszámra gyűjtsük a növényeket és gyilkoljuk az állatokat, elrettentsük magunktól az embereket, sőt hogy lássuk a gyárban, műhelyben, a kertekben, szántón, réten verejtékező dolgozó magyart. Alsóbb fokon az alaktani, rendszertani, biológiai viszonyok, felsőbb osztályban már az élővilág háztartástana (oikológia, etológia) érdekel inkább bennünket. A földtani, földrajzi, biológiai és emberföldrajzi ismeretek teljes birtokában tudjuk csak megrögzíteni és elmélyíteni a honismeretet és tudatossá tenni a hazaszeretetei, amikor a szívünk-lelkünk összeforr szülőfalunkkal, városunkkal, sokat szenvedett szegény hazánkkal.

Hogy ki mikor menjen a szabadba, a nagyváros különböző részeibe, azt a helyi tantervhez alkalmazva, mindenki csak iskolájára