Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Kónya Sándor: Tanulmányi összejövetel
260 Kónya Sándor: Tanulmányi összejövetel. szellemtörténeti kutatások alaposabb megismerése után, de a magyar történelem szelleme szerint is más szerepe volt a magyar protestántizmusnak a magyar történelemben, mint ahogy azt a ma uralkodó történeti felfogás tanítja, és ugyancsak más a magyar történet kor-1 szakainak a jelentősége. Mindezek szerint a magyarság jövője egye- | nesen elképzelhetetlen a magyar protestánsság nélkül. De vannak e nyugati kutatásnak más olyan eredményei, tanulságai is, hogy azokat a magyar múlt elfogulatlan vizsgálatánál alkalmazva más képet rajzolhatunk meg. Egy másik pont, ahol korszerű modern szellemben, a történetírás legújabb iránya szerint lehet dolgozni, amely határtalan lehetőségeket nyújt, s ahol tevékenykedve azt a megelégedettséget is érezheti a kutató, hogy az elnyomott, másodrangúvá fokozott nemzeti kisebbségek érdekeit is szolgálja. Ez a magyar népiség (nem nép) története. Az idevonatkozó minden szükséges kérdést a legrészletesebben kifejtve megállapította Mályusz, hogy e területen is már a tizenkettedik órában vagyunk. Nagy Dénes a M. Nemzeti Bank működését és szerepét világította meg, szólva a vele kapcsolatos közgazdasági fogalmakról (érckészlet, váltótárca, kézizálog, államadósságstb.), megállapította, hogy a Bank az alapszabályszerű hármas feladatbóí csak egyet, a pénzforgalom szabályozását tudta elvégezni, a másodikat, a készfizetések előkészítését nem tudta teljesíteni, s a harmadiknak, a pénz értékállóságának a megóvása is rendkívüli nehézségekkel jár, ma is. Boér Elek bőséges számadatokkal Magyarország helyzetét világította meg a világgazdaságban. Schneller Károly pedig a református lakosság szociális és gazdasági viszonyairól szólva elméleti alapvetést adott a statisztika ama területén, amelyen megállapításait végezte, a vallás és a kulturális jelenségek területén. Bendkívül tanulságos volt minden adat, minden kimutatható szabályszerűség és összefüggés. Meglepők voltak az egyes felekezetek között a közművelődési viszonyok szerint való tagozódás s a vele kapcsolatos iskolapolitika néhány aggasztó tünetének a számadatai. Pl. hogy az 1924—29. évkörben a református iskolák száma 1093-ról 109Ö-re apadt, a katolikusoké 2649-ről 2770-re emelkedett ; hogy a statisztikai évkönyv adatai szerint a középiskolákban az említett évkörben az összes növendékek osztályozásában jeles volt 16'4% kát., 13-1 % ref. és egyéb; a jóképzettségűek aránya 32 : 28, a kitüntetéssel éretteké a katólikusok, reformátusok és evangélikusok rendjében 10-4 : 6 : 6-1, a jeles éretteké 15-2 : 12 : 13, a jóléretteké : 34 : 27 : 26 %. E számok a jövő intelligenciájának a kiképzésében sokat jelentenek és kiáltóan szólanak. E rövid vázlatok és kiragadott számok legfeljebb csak halvány fogalmat adnak arról, hogy milyen életbe-, elevenbevágóan fontos napi kérdések kerültek megvilágításba a délelőtti előadásokon. Délután voltak a megbeszélések. Ezeknek nagyobb eredményét biztosította az a tény, hogy a tanári karok mindenik kérdést otthon
