Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 6. szám - Lechnitzky Gyula: Az alkotómunka az Új Iskolában

Lechnitzkij Gyula: Az alkotómunka az Új Iskolában.

253

elvhez. Az Új Iskolának sokat kelletett küzdenie fennmaradásáért és munkájának elismeréséért. Sokan támadták, a hivatalos körök eleintén nagyon is tartózkodóan viselkedtek vele szemben. A magániskoláknak jellemző gyermekbetegségeit éles elítélő kritikával illették, bátor kezdeményezését és jobb utakat kereső szándékát félreértették. Voltak, akik el akarták gáncsolni működését; szigorú elítélő sok akadt, de kevés megértő támogató. Közben az Új Iskolának a világháborún és az azt követő válságos éveken is át kellett vergődnie. De a sokféle akadály ellenére is már 22-éves múltra tekint vissza, és most már a hivatalos elismerés sem maradt el. Előkelő nevelőkből álló társaság gyűlt össze az Új Iskola Barátainak Körében, és Domokos Lászlóné működésének érdemét méltányolta ez évben a Magy. Pedagógiai Társaság is, amikor tagjai közé választotta.

Az idézett munka e küzdelmekről nem igen emlékezik meg, pedig jó volna részletesen beszámolni róluk. Hiszen az újabb magyar neveléstörténelemnek egyik érdekes fejezetét pontosan ismernünk kellene. A könyv előszavában Ferriére Adolf, az Új Nevelés Nemzetközi Ligájának vezére, legnagyobb elismeréssel nyilatkozik az Új Iskolánk működéséről, és legfőbb értékét abban látja, hogy Domokos Lászlóné „ritka hűséggel és tisztánlátással tudta Nagy László eszméit egy élő iskolában megtestesíteni“. (9. 1.)

Az Új Iskola vezetője és tanárai nemcsak gyakorlatban próbálták ki az új aktív tanítási módszert, de számos kisebb és nagyobb értekezésben tanúbizonyságot tettek elméleti belátásuk fejlődéséről és tapasztalataik gyarapodásáról. E kettős munka egy részét összefoglalva találjuk a könyvben. A magyar könyvkiadás nehézségei megakadályozták az összes tanulságok kiadását. így is gazdag anyagot és hű képet kapunk arról a szorgalmas kutatómunkáról, amely az Új Iskola érdekében folyt.

Az Új Iskola igazgatója és tanárai szívósan ragaszkodtak már az alapításkor megérlelődött pedagógiai meggyőződésükhöz ; de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy mind azt a jót, amit a pedagógiai reformmozgalmak, a lélektan, a gyermektanulmány újabb fejlődése felvetett, magukévá ne tegyék. Figyelmesen tanulmányozzák a külföldi hasonlócélú reformiskolák gyakorlatát, és minden alkalmasnak látszót kipróbálnak, és ami jó, azt megtartják. Együtt élnek a gyorsan lüktető korszellemmel. Végigélik a pozitívista-racionálisnaturalista hitetlen korszellemtől való elfordulást, a mai szellemi valóságok felismeréséből a hívő, teljesebb élet felé törekvő korszellem ébredését. Az alkotómunkára való nevelés elve vezeti őket Bergson filozófiájához és lélektanához. Felhasználják Jospersnek, a ma divatos existenciális filozófia képviselőjének új lélektani szempontjait is.

Régebben a racionális-pozitivista korszellem és a kísérleti lélektan és pedagógia teljesen tájékozatlan volt a serdülőkor igazi lényegével. Hiányoztak a szükséges módszerek és lélektani fogalmak. Diltheg és Spranger gyarapította e téren tudásunkat a szellemtudományi lélektannak A megértés a lelki alkat, (struktúra) az életformák felísmo-