Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 5. szám - Külföldi lapszemle
Hazai irodalom. 235 len ünnepélyes mozzanata sem alkotott. Ahogy a könyv címéből látjuk, a cél nem az volt, hogv Kálvin nagyjelentőségű jubiláris művét minden oldalról ismertessék a tudós írók. és így pusztán csak az aktuális tárgyat öleljék fel és dolgozzák ki. Nem is találunk egynél több aktuális tanulmányt az egész könyvben. Ez dr. Láng Gusztáv német szuperintendens és tb. egyetemi tanár nagyon becses dolgozata az 1536-i Institutio forrásairól. Az lnstitutio létrejövetelének körülményeiről, tartalmáról, hatásáról stb. nem szól a könyv. E helyett abba mélyed el, s azt fejtegeti a különböző szerzők szerint különböző tárgykörben és természetesen nem is mindenben cooptáns felfogással, de egészben véve, alapos tudón ányos készültséggel, amire eddig kevés gondot fordított a magyar tudomány, amire tehát nagy szükség van, t. i. Kálvin theolog iáját. Aki e nagyszerű könyvet figyelmesen, sőt tanulmányozva végig olvassa, az nemcsak a Kálvin hittudományi felfogásának és rendszerének több ismeretlen részletét látja eredeti források nyomán tudós elmék mélyreható fényével megvilágosítva, hanem biztosabb alapot talál a kálvinizmus világszemléletéhez. és sokkal helyesebben, nyitottabb szemmel tudja megítélni a kálvinizmus lényegét, fejlődését és hatását. Ez a könyv kiváló érdeme. Ahogy pl. dr. Soós Béla, Szemlénk volt szerkesztője, kifejti a Kálvin és Zwingli, még fokozottabban dr. Révész Imre a Méliusz és Kálvin hitelvi álláspontjának az egyezőségét és különbözőségét, az valóban klasszikus példája annak, hogy miként lehet és kell a kálvinizmus történetét teljes kiterjedésében feldolgozni. Kár, hogy dr. Révésznek a történetírást új nyomokra vezető tanulmánya, Méliusz és Kálvin theol. összehasonlítása, nagyobb terjedelme miatt csak csonkán jelenhetett meg e könyvben, de reményünk van, amint a szerző írja, a hiányzó rész kiadására is az Erdélyi Múzeum ezévi folyamában. Ezzel a magyar kálvinizmus hitelvi és tanfogalmi kifejlődéséhez rendkívül értékes forrást nyerünk. A könyv három tanulmánya (dr. Török István : Az Ószövetség értékelése Kálvin Institutiójában ; dr. Vasadig Béla : Isten megismerésének kérdése Kálvin Isntitutiója alapján a napjainkban folyó theologiai vitatkozások tükrében ; dr. Tóth Endre : Pápa város plébánosa és Kálvin Institutiója) az Institution alapszik ugyan, de annak nem az 1536. évi első kiadásán, hanem az idők folytán két hatalmas könyvre nőtt, teljes formáján. Tartalmánál fogva mégis e három tanulmány szorosabban csatlakozik a jubiláns műhöz, mint a többi, melyek részint Kálvin egyes szentírás magyarázataiból veszik tárgyukat (dr. Kállay Kálmáné, dr. Tóth Lajosé, dr. Erdős Károlyé, dr. Pongrácz Józsefé), részint Kálvin principális tanait (dr. Musnai László : Isten igéje ; Csánky Benjámin: Praedestinatiotan) és módszerét (dr. Csikesz Sándor: Pásztori igehirdetés) fejtegetik. Némelyek a kálvinizmus egyes életformáit és tényeit kutatják (dr. Ferenczy Károly : A missziói felelősség ; dr. Nagy Géza : A belmisszió nyomai az erdélyi református egyházban ; dr. Miklós Ödön: A holland kálvinizmus és a magyar gályarabság). Két tanulmány egészen általános protestáns érdekű (dr. Payr Sándor : Testvéri közösség magyar prot. énekeskönyveinkben ; dr. Varga Zsigmond : A magyarországi közkönyvtárak értékes legrégibb bibliái). A könyvnek mind a 18 tanulmánya, ha nem is egyenlő mértékkel mérhető, de kétségtelenül egy-egy becses darabja a magyar theologiai irodalmunknak. Legjelentősebbek közöttük azok, amelyek Kálvin theologiájához járulnak értékes vonásokkal, s ezáltal olyan téren érnek el minden elismerést megérdemlő eredményt, melyet nálunk eddig még alig műveltek. Ezek a dolgozatok, összhangban a jubileummal, nemcsak egy ünnepi alkalom ephemer olvasmányai, hanem — azt hisszük — hozzájárulnak ahhoz is, hogy Kálvint és a kálvinizmust, úgy általános, mint speciális magyar vonatkozásban tér, idő és hatás tekintetében a valóságnak megfelelőbben tudjuk felfogni, értékelni és helyét a történelemben kimutatni —■ amint ezt fentebb már röviden jeleztük. Alighanem a könyv spiritus rektora, Révész Imre sugalló hatásának tulajdoníthatjuk azt, hogy a tanulmányok szerzői legnagyobb részben nem a külső életformákat és jelenségeket keresik, hanem a belső, lelki erőket, a kálvini tan-
