Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 5. szám - Külföldi lapszemle
Külföldi lapszemle. 233 imígy-amúgy, tessék-lássék formán. Hanem elevenig ható bátor, vakmerő metszésekkel. A lelke is megsínylette. Oda van tőlük. Üj bor, új tömlőben. Üj iskolában új szellem, amely, lehet gondolni, majdnem tisztán a „vorzüglich national-social“ tantárgyakból táplálkozik, számuk nem sok ; inkább csekély a régihez képest. A vezérszólamot a német nyelv, irodalom, történelem és földrajz viszik, mint jól szervezett zenekarban az első hegedűk. A többi csak kísérő, másodrangú hangszer. És amire a pedagógia története példát nem mutat : a régi és modern nyelvek majd mind háttérbe szorultak. Kicsi h'ja, meg nem valósult a „zelóta reformátorok“ álma : nem a régóta ábrándként sóvárgott egységes, hanem eddig pedagogusagyban még lehetőségnek sem gondolt — egynyelvű iskola. Pontosan ide világít a „Mein Kamf“-nak (464 1.) egy elképesztő nyilatkozata : „Ki érti meg, miért kell száz, meg százezer embernek évről évre két-három idegen nyelvet tanulni? amit csak olykor-olykor, alkalomadtán használnak, és legtöbbször csupán arra jó, hogy elfelejtsék végképpen.“ A gyakorlati élet emberei, a hamburgi kereskedők azonban,.a környező légkör dacára, más véleményen bátorkodnak lenni. Ő szerintük lehet valaki bármily nagy német, ha élni, boldogulni akar a kereskedő, ipari pályán, rászorul az idegen nyelvre. Az iskolákban dívó nemzetközi levelezés megint iskolai példa a tekintetben, mennyi anyagi és erkölcsi hasznot el lehet általa érni. A tanulók, míg a maguk apró érdekeinek ártatlan eszközéül használják fel a francia, olasz stb. nyelvet, sőt elvétve a magyart, ugyanakkor a közjót, a békeügyét is szolgálják sokszor öntudatlanul, s egyszer azon vészük észre, hogy szép csöndben folytatott munkálkodásukkal a népük iránt feszült hangulatot, ellenszenves közvéleményt, e kis íródiákoknak, sportoló, cserkésztársaikkal vállvetve, szelídebbé sikerült enyhíteni. Más szóval, hozzájok mért okos diplomatamunkát végeznek s talán eredményesebben, mint az arra hivatott nagykövetek, és kihúzzák így észrevétlenül, külön megbízás, felhatalmazás nélkül a háború méreg-fogát... (ha ugyan ez, egyáltalán kihúzható). így áll meg a közkeletű mondás : amely munkát a kisfiú játszva végez, annak gyümölcsét a belőle leendő férfi örömmel szakítja majd le. Magától kínálkozik e helyen a lányok nevelésében történt cél- és módszerváltozásnak a szóvátétele. A hitlerizmus szele a henye régi jelszót : „quieta non movere“, végkép elsodorta. A Weimariak elnyűtt vesszőparipája (a hírhedt „coeducatio“, a fiúk-lányok együttnevelése) szinte tűzre került. Felhangzott a parancs : mindenik nem külön-külön a neki való iskolába ! Tanulja külön a maga anyagát, a maga külön módszerével, a maga külön célja szerint. A fiú készüljön az életre férfinak, harcosnak: a leány a családba — anyának. Az eddigi elegy-belegy, össze-vissza tanulás kölcsönösen zavarta őket természeti rendeltetésükben : a fiú nem tudott egész férfivá lenni a leány miatt ; a leányt meg hivatása komoly előkészületeiben akadályozta a fiú. A női élet igazi célja (legalább eszményi elgondolás szerint) egyedül : az anyaság. Amely nő e dicső hivatástól valami ok, kényszer folytán elültetett, Hitlerek annak külön nemzeti hivatást jelölnek ki ; legyen belőle népnevelő. E célra szolgálnak a mindenfelé felállított nemzeti szociálista nőképző intézetek, ahol az új rendszer alapelveit hamisítatlan tisztaságban elsajátíthatják. Megismerik a történelmet, a népgazdaság és társadalomtan elemeit. A szívképzés a fő náluk. A költészet, zene, néptánc kötelező tárgy mindenkire. A könyvből szerzett tanulságon kívül a vallásos érzület, a szelíd erkölcs, a tiszta felebaráti szeretet, a művelt jó modor élő példáin növekednek, hogy majd az életbe kilépve, tanítványaik és mások előtt ők magik is mintául szolgálhassanak. Az érettségis nők (Abiturientinnen), mint férfi társaik szintén egy-egy félévi önkéntes munkára vannak kötelezve az 1933 márciusi rendelettel. Erejüket meghaladó, nehéz dolgot nem végeznek. A rosszhírű „Gelände-sport“-ra (mezei sport) nem szorítják őket. A gazdaasszony kodás száz meg százfelé ágazó, kisebb-nagyobb, de mind megannyi komoly teendőiben szorgoskodnak szüntelen ; amilyen : a sütés-főzés nagyban munkáscsapatok részére (Massenspeisungen), varrás, hímzés, kertészkedés stb., hogy majd, ha a maguk
