Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 5. szám - Soós Tamás: Református Betegsegélyző Intézet

Soós Tamás : Református Betegsegélyzö Intézet.

227

tábor állana itt össze, amellyel már nagyobb dolgot lehetne kezdeni. Mert van Csonka-Magyarországon

1054 református lelkész,

334 „ segédlelkész,

75 „ nyugalmazott lelkész,

20 (hozzávetőleg) óvó és menedékházi alkalmazott,

2543 református elemi iskolai tanító,

115 ,, polgári iskolai tanár,

408 ,, középiskolai tanár

104 ,, tanítóképzőintézeti tanár,

6 „ kereskedelmi iskolai tanár,

1000 (hozzávetőleg) református tanítói és tanári nyugdíjas,

40 egyházi tisztviselő (hozzávetőleg),

100 szolga (hozzávetőleg),

5709 ellátatlan családfő.

Ha minden családfőhöz csak két családtagot veszünk számításba, ez az 5799-es szám megháromszorozódik és több mint 17,000 ember az, aki betegsegélyezésre szorul. Persze, hogy ebből tagdíjjárulékot fizető egyén csak a fenti kb. 6000. De ez is olyan jelentékeny taglétszám akármely egyesületben, hogy ezzel már meg lehet indítani a szervezési munkát. Ha ezt a hatezer embert országosan megszervezve egyszerre be tudnók léptetni akár a Turul Magyar Országos Biztosító Intézetbe, akár az ORJÓ kebelében létesítendő Református Betegsegélyző Intézetbe, ez már olyan súllyal esnék a latba, hogy számottevő előnyöket jelentene a református tanárság számára is.

Ilyen vállalkozáshoz kis létszámmal nem lehet hozzáfogni, mert drága. Elviselhetetlen tagdíjjárulék nehezednék a kevésszámú egyes vállára. Ezért eleve lemondtam arról, hogy csupán a református középiskolai tanárság a maga 108-as létszámával a kívánalmaknak megfelelő betegsegélyezési intézmény rentábilis megvalósításához foghasson. Ha a Turul Biztosítóba lépnénk be, ott létszámunk már elég volna arra, hogy némileg kedvezőbb feltételeket alkudhassunk ki magunknak. Az ORJÓ kebelében azonban egészen a kezdet kezdetén állana betegsegélyezésünk, ezért ott csak a közös református érdekek egyesítésével boldogulhatnánk.

Nekem mégis ez utóbbi megoldás felé hajlik a szívem. De észszerűnek is tartom. Az OR.IÓ igazgatója, Egerházy Lajos református lelkész úr volt szíves engem tájékoztatni ilyen irányú terveiről, s a kecskeméti elgondolásbanareformátustanároknakfeléjenyujtott segítő kezét látja. Ő ugyanis már 1927-ben zsinat elé terjesztette a lelkészek és családtagjaik betegsegélyző pénztárának létesítésére vonatkozó javaslatát, úgyszintén egy másikat az Országos Református Temetkezési Pénztár létesítése érdekében. A zsinat az országos betegsegélyző pénztárra vonatkozó javaslatot a IX. te. 7. fejezetében törvénnyé is emelte, s a Konventre bízta a további teendőket. A megvalósulás azon-3*