Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 5. szám - Sziklay László: Hogyan építheti föl a középiskola egy igazibb jövő társadalmát?

Sziklay László: Hogy építheti jól a középiskola a jövő társadalmát?225

gyermek külső és belső képe, magatartása, szokásai, mozdulatai, öltözéke, sőt : sokszor még magyar dolgozatai, apró, kis önvallomásai pontos kis fényképei a szülői háznak, a szellemnek, a környezetnek* amelyben a gyermek felnő. Két példát említek meg, a közelmúltból, két tanítványomat, két esetet, melyek megvilágítják állításomat :

Rendes, tiszta gyermek az egyik. Öltözéke mindig a lehető legkifogástalanabb, még az iskolában is „mintha skatulyából húzták volna ki“, ahogy mondani szokták. Pontos, szorgalmas, kötelességtudó. A felnőttekkel szemben tisztelettudóan viselkedik, de nem szolgaszellem, sőt : kritikus kis elme, aki őszinte is, ugyanakkor, mikor a kellő tiszteletet meg tudja adni, s nincsenek gátlásai senkivel, illetve semmivel szemben. A jövő társadalmának hasznos, kötelességtudó munkása lesz ez a kétségkívül tehetséges gyermek. A szülői ház, amelyben nevelkedik, érte él. Rend, tisztaság, fegyelem, a mellett azonban szeretet, közvetlenség, bizalom, mindez a gyermek érdekében, a gyermekért. Ha nem is mentem volna el a szüleit meglátogatni, akiket tisztelek és becsülök, még úgy is meg tudtam volna magamban rajzolni az ideális szülői ház képét.

S beszéljek a másik fiúról? A másikról, aki notórius hazug, rendetlen, hanyag, szétszóródott figyelmű, a mellett piszkos, ápolatlan ? Beszéljek-e róla, hogy az ápolatlanságot, piszkot, hanyagságot is otthon szedte, az otthon levegőjében, s mondjam-e, hogy a — hazugságot, a konok tagadást is otthon tanulta, mert se iszákos apja, se mostohaanyja meg nem értik, s hogy ma a gyermek, pedig éppen hogy nem igen árasztom el jelesekkel, bizalmasabb hozzám, mint a tulajdon édesapjához, hogy jobban ismerem, mint a szülei?

Az iskola ismeri a szülői házat, tudja, hányadán van vele,s minden igyekezetével azon van, hogy a szülői házzal együtt, előnyeit és hibáit egyaránt figyelembe véve munkálja a jövő társadalom tagjának, a gyermeknek a lelkét. Ne csak bizonyítványt várjanak tőlünk a szülők, mert a kielégítő bizonyítvány halálos méreg is lehet a gyermeklélek szempontjából, ha meg nem érdemelt és alapvető hibákat takar, hanem nevelő munkát, mely az egyes gyermeknek is, a gyermektársadalomnak, a jövő társadalmának is hasznára van ! A nevelő munkás előtt pedig fölösleges az alakoskodás, a gyermekhibák takargatása, melyeket nem megtorolni, hanem megjavítani akarunk; a leckék másokkal való elkészíttetése, mellyel nem a tanár, hanem kizárólag csak a gyermek veszít. Az iskola nem szükséges rossz, hanem áldás, de csak abban az esetben, ha nyíltan és őszintén áll mellé a nemzet jövő épületének másik hatalmas pillére : a szülői ház, még akkor is, ha ez fájdalmába kerül, még akkor is, ha gyermeke érdekében anyagi áldozatokat kell meghoznia, még akkor is, ha a remélt karrier, a jó bizonyítvány helyett csak elégséges osztályzatot, de őszinte, egyenes, önzetlen gyermeket kap : a társadalom jobbrafordulásának zálogát.

Nyíregyháza. Sziklay László.

3