Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 5. szám - Balogh István: Értelmesség- s hivatásszerinti tájékozódás a francia gyermekeknél
210 Balogh István : Ertelmesség a francia gyermekeknél. melyek Párizsban vagy a vidéken különböző esélyekkel s eredményekkel működtek. Van a párizsi pedagógiai múzeumban egy hivatalos nemzeti tájékoztató intézet, mely a technikai tanácsadókat képezi. A tanulmányok két évig tartanak s felölelik : a lélektant, az általános pathológiát és psyciiiatriát, fiziológiát, közgazdaságtant, a pedagógiát s a mesterségek technikáját. A tájékoztató intézetek közt jelezzük : a párizsi kereskedelmi kamara munkaiskoláit, a vörösvirágok szanatóriumát a Ruy-de-Dömeban ; a d’Orleans hivatalt, az 1920. óta munkálódó bourgesi hivatalt, a bordeauxi, strassburgi, nizzai hivatalokat stb. Némelyik ilyen intézet válságba került, de a párizsi kereskedelmi kamara munkaiskolái a legbrilliánsabb eredményeket érték el. Mi a céljuk a tájékoztató hivataloknak? Akárcsak nálunk a szegedi, minden érdekelt fél számára a tehetségeinek legmegfelelőbb foglalkozást keresi ki, s főleg azt a helyzetet, mi mellett az egyén a legjobb teljesítményt érheti el, a lehetőség legfőbb mértékéig számot vetve a szülők vágyaival s azok helyzetével, valamint a munkabérlehetőségekkel. Főleg arra szorítkoznak, hogy erkölcsi alapon osszanak tanácsot s adjanak irányítást, s ne gyakoroljanak kényszert. Tanácsaik részint az igénylő előélete, psychikai alkalmatosságai, másrészt physiológiai adottságai által megszabottak s igazoltak. A nagyon gondos orvosi vizsgálat mellett hasznosítják a „testek“ formuláját, melyek sajátlagos eszközökkel megmérni engedik az alany izomerejét, látóképességét, észbeli színvonalát (emezt a társalgás és próbák eszközeivel), érteimességét (egy képtelen kifejezésre rájönni a szövegben) figyelmének és elfáradásának fokát (letöröltetni pl. a tábláról a legnagyobb gyorsasággal minden látható nyomot) stb. Mindezen „test“-ek zárt kritika tárgyát teszik, s azokkal nem külön-külön, hanem a másikakkal társítva tesznek próbát, a probléma más adottságaihoz közelítvén őket, s csupán aktuális, időleges s nem maradandó érvényt tulajdonítván nekik. De a legjobb eljárás kétségtelenül az, mely a gyermekeket közvetlenül érintkezésbe hozza a különféle mesterségek nehézségeivel, akik azokat hajlandók vállalni. Az eszmék eme rendjében első helyet kell adni a Párizsi Kereskedelmi Kamarának. Ivb. 2000 12—16 éves gyermek van csoportosítva a kamara műhelyiskoláiban s kiosztva onnan 14 központba, a D’Andrésy-szabadiskolától a Saint—Marcellmintaiskoláig. A folyó élet különféle mesterségeit tanítják ezekben a fiúknak, akikből lehet : elárusító, szabó, szerelő, mechanikus, márványfaragó, nyomdász, szakács, kocsigyártó. Leányoknak viszont tanítják : a varrást, divatszabást, fehérneművarrást, hímzést, a kozmetikát, fehérítést. Néhány műhely vegyes. A tág kategóriává duzzadó különböző mesterségekben váltakozó gyakorlati idővel eltöltött egy esztendő után, miután a gyermek végigpróbálja a fa, vas, élelmezési, eladási, készáru szakmákat, már saját ízlése szerint választhat tapasztalatai s a kapott jótanácsok szerint. Aztán végigmegy a kiválasztott
