Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 5. szám - Dr. Hamvas Gyula: Egy módszeres ismereti egység feldolgozásának lélektani mozzanatai
198 Dr. Hamvas Gyula : Egy módszeres ismereti egység lélektani mozzanatai. II. A középiskola második osztályának olvasmányanyagából ,,A nép- és történeti monda“ címen kínálkozik egy egységes részlet a kidolgozásra. Láttatni lehet itt az olvasmány megfelelő elemeiből művészetszerűen hogyan alakul ki a tiszta tartalom, miként válik eggyé a tanuló leikével minden lényeges vallási, szociális, esztétikai érték a lélektani összekapcsolódás útján. De nemcsak az egybeolvadás ténye, hanem a mértéke is ellenőrizhető a téma részletének folyamán. Mindez lényegében a magyar művelődési rajz egy részletképén történik, tehát a munka a középiskola mai eszményének irányában halad. A kidolgozásnál e lapokon csak azokat a mozzanatokat adhatjuk, amelyekben a téma jellemző részleteinek megfelelő tények a gyermeki lélekkel legbensőbb kapcsolatba jutnak, a módszeres feldolgozást teljessé és hiánytalanná tevő egyéb részek elmaradnak. A kép világossága és maga a pedagógiai folyamat teljességéből semmit sem veszít, a kontúrok biztos és határozott volta ellenben a szemlélet élességét fokozni fogja. Az említett módszeres anyagrészlet feldolgozása, a téma megrendezése a szellemi munkarend szokott sorrendjében történik. Főcél kezdetben a tanulók lelke és a téma között biztos összeköttetést teremteni. Jelen esetben ezer ragyogó szállal lehet a múltat a jelennel összekötni, ha a mesék világának a tanulók által már ismert csillogó fényét rávetítjük a nép és történeti mondák világára, amelyben a ráhullott fénytől csillogni kezdenek a mesei fantasztikummal egyenlő műdarabrészletek. Azonban ezen a csodák fényétől és képzelet játékaitól megszínesített területen csak ideig-óráig marad a tanuló érdeklődése, a figyelem domináló része az igazságnak azon kicsiny részlete felé fordul, amely a monda magvát alkotja, s ennek a valóságnak darabkáit, elemeit vizsgálja. Ügy látszik, hogy a megelevenítés e munkájában az igaz értékgondolata fog mint egyik centrális motívum szerepelni. A felvetett nevelési gondolatok értelme szerint legjobb szolgálatot teheti Tompa ,,Kenyérkö“ című mondája. Azon a szellemi fokozaton, amelyen egy 11—12 éves gyermek lehet, ennél tökéletesebb és többfelé tekintőbb hatáskifejtő munkaegységet alig lehetne elképzelni. Egy lüktető drámai akció az egész költemény. A történés, a mozgás jegyében látjuk az egész műdarabot, ez a két elem pedig megegyezik egy II. osztályos szellemi fokozatának minőségével. A költemény egy életsors lüktető, izgalmas lepergése, mely sors minden mozzanatához egy okvetlenül kifejlődött érzés, hangulat fogja csatolni a tanulót. Minden motívum a legmagasabb hatásfokon van a gyermek leikéhez viszonyítva. A mozzanatok élményalakító erejűek, s úgyszólva, ragyogóan tisztán hozzák elő az igazság gondolatát, megnyitják az érzések zsilipjeit, s a gyermek akarati elhatározásaihoz döntő indítékokat nyújtanak. Gondoljunk csak — a részletekre térve át — a beteg szegény
