Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - zágoni Barra György: A nevelés forradalma és a középiskola
Dr. Ruhmann Jenő : Az önképzőkörök hanyatlásának megakadályozása. 175 évre is, ha ímmel-ámmal is elvégezzék a senkinek sem ízlő „opus operatum“-ot. De várhatunk-e lelkes és eredményes munkát a tanulóktól akkor, amikor maguk a tanárok is csak alkalmatlan nyűgnek tekintik az önképzőköri foglalkozást? >„ * Hogy az önképzőköri munka vonzó és érdekes maradjon az ifjúság számára, nem szabad engedni, hogy túlságosan konzervatívvá váljék, megmerevedjék. Műsorán természetesen főleg szépirodalmi próbálkozások : versek, novellák, továbbá szavalatok, irodalmi és történelmi tárgyú tanulmányok szerepelnek, de ezekbe is bőven lehet újat hozni, s lehetőleg elejét kell venni annak, hogy a tanulók mindig csak a másoktól már jól kitiport úton haladjanak, s csak a mások kutatásainak eredményeit ismertessék. Inkább olyan munkát írjanak, amelynek saját megfigyelésük, tapasztalatuk, élményük szolgáltatja az anyagot, mint olyat, amelynek tárgyát is, gondolatait is jól-rosszul megválogatott forrásművekből hordják össze. Különösen értékelni kell a megfigyelésben és felfogásban megnyilatkozó önállóságot, s elismeréssel kell kiemelni, ahol ez észrevehető. Megfigyelésem szerint az ifjúság szépirodalmi tevékenysége a háború óta csökkenőben van. Sokkal kevesebb próbálkozás történik ma a vers- és novellaírás terén, mint azelőtt. A versek stílusa a modern lírikusok hatását mutatja, bár még mindig akadnak, akik a népies költészet formanyelvén és ritmusában szólalnak meg költői zsengéikben. A novellákban háttérbe szorulnak a régi diákkalandok és az ártatlan, szentimentális szerelmi történetek, viszont gyakrabban írnak háborús vonatkozású, vagy a falusi nép életéből vett történeteket. A harctéri életet természetesen csak a háborút járt emberek elbeszéléséből, vagy olvasmányaikból ismerik, ezért hiányzik is rajzukból az élményszerűség, amit aztán gyakran nagyon is élénk képzeletükkel igyekszenek pótolni, persze sikertelenül. Sokkal jobbak azok a falusi tárgyú novelláik, amelyeknek jeleneteit, képeit és alakjait maguk figyelik meg, s ízes magyar nyelven foglalják írásba. Az irodalmi tárgyú értekezésektől is önállóságot és némi eredetiséget kell megkívánnunk. Ezért úgy irányítsuk a tanulóknak ezirányú működését, hogy lehetőleg olyan dolgozatokat írjanak, amelyeknek tárgyát a tudományos irodalom még nem dolgozta föl részletesen. Különösen hálás feladat mai jeles íróink (pl. Móra Ferenc, Tormay Cécile) és költőink (pl. Áprily Lajos, Reményik Sándor) működését, vagy csak egyes művét ismertetni és elemezni. Az ilyen munkát jól lehet gyümölcsöztetni az iskolai irodalmi tanulmányokkal kapcsolatban s azok kiegészítéseképpen. Az önképzőkörben kell megemlékezni irodalmunk minden nevezetes eseményéről, nagy költőink és íróink születésének és halálának, fontos irodalmi művek megjelenésének évfordulójáról, méltatva az írókat és alkotásaikat. Ez a feladat természetesen a vezető-tanárra hárul. A történeti és természettudományi tárgyú tanulmányoknál már nem várhatunk sok önállóságot, ezeknél azonban azzal tehetjük a dolgozat írója számára hasznossá, a hallgatók számára érdekessé és
