Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - Dr. Vályi Armand: Korszellem és pedagógia
160 Dr. Vdhji Armand : Korszellem és pedagógia. Főhangsúly a megismertetés módszerén van, s nem az ismeretanyag tartalmán. Az ismeret átadása lett a fontos s nem az ismeret. Félő, hogy túlsúlyba kerültek a tartalmiak rovására a formai kellékek : a kettő természetes egyensúlya megbomlott. A tanítás célja : minél könnyebb rögzítés, s eszköze a ,,hogyan?“ A módszeres fogások túlhalmozása a psziché mótorizmusát igyekszik rabul ejteni. Tudatos szellemi tevékenységnek vagy éppen akarati elhatározásoknak nem enged teret. A tartalmi, a lényegi összezsugorodik az utilis szó mögé. Az utilitarizmus a tanításban azonban a közvetlen értékesíthetőséget jelenti. Ezért indult meg pl. a klasszikus nyelvek ellen az áramlat. A kivonatos, szinte szinoptikus tanítás a nagy összefüggéseket az anyag s tárgyak fölötti globális képben keresi. (Pedagógiai koncentráció.) Nagyon helyesen ám a globális ismeret csak akkor lesz teljes és értékes, ha a részletkutatásokban való elmélyülésből indul ki. E nélkül gyökértelen tudás. A „munkáltatásánál is cél és eredmény szempontjából elütő képet kapunk. A megismerés itt ténysorozatokon halad (sokszor ab ovo végigkíséri azt, amit az egészséges tovahaladás szempontjából is, meg a gyermek ismeretei alapján adottnak kell tekintenünk), a nélkül, hogy lehető volna a ténysorozatok mögött élő fogalmakban való elmélyülés. Az ifjú lelkét lefoglalja maga a munkáltatás élményé, s a fölötte álló rezultátumok eszmei körébe nem igen emelkedik fel. A film célja a középiskolában a verbális oktatás vizuális kiegészítése. Azonban, ha minden tárgyban, és túlozva használjuk, a cél és eredmény itt is elütő képet ad. A vizuális ismeretszerzés könnyen szétszóródó „érdekességgé“ bomlik a tanuló lelkében, ha a képek mögött élő gondolatokat verbális úton nem fűzzük össze! A film tehát ismét csak közbevető megoldás, s verbális kiegészítés végcél a nevelésben nem lehet, mivel elsekélyesedésre vezet. Ismét „mellékszempontok“ felbukkanása ez. Ha pedig az ismeretek mechanikus rögzítése felé vezet az út, be kell látnunk, hogy amint hiányzik az autonóm erkölcsiség, úgy híjával vagyunk az autonóm szellemi munkának is. Ha pedig a középiskola nem tanítja meg gondolkozni az embert, nem érte el célját. Autonóm szellemi munka terén a ma nevelése az ifjú lélek teherbíró képességének csak bizonyos hányadát használja ki. Jelszó lett, hogy az ifjúság minél kevesebb munkával sajátítsa el lelkiségét építő tudományos elemeket. Ez a kényelem túltengése az iskolában. Ehhez a mechanisztikus formalisztikus tanításhoz hozzájárulnak a pszichologizmus túlzásai is. A tanítványt életviszonyai személyiségének különleges vonatkozásai közepette vizsgálja az egészséges iskola. Azonban e pszichológizmusnak túlzásai is lehetnek. Különösen, ha akaraton kívüli tényezőkre, pszichofizikumra vezetünk vissza, mintegy megbocsátóan, kimagyarázóan akarati gyengeségeket — amelyek nevelhetőek lennének. A „megértés“ mellékszempontok feltolulása, különösen szembetűnő az érdemjegyeknél. Igen körültekintő s túlságosan enyhe lett az osztályozás módja. Az ideális osztályozás a tanítványt méri az ismeretszerzés pozitív fokozataihoz. Korunk a tanítványban
