Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 3. szám - Hazai irodalom
140 Hazai irodalom. fővárosi körökben is, és nemrég olvasott fel előkelő közönség jelenlétében az író- és művészvilág kiválóságai társaságában verseiből és novelláiból a Gárdonyi Társaság, a Gyóni Társaság és a Nemzeti Kuítúregyesület felolvasó ülésén. Versei kétségkívül nagy értéket képviselnek újabb irodalmunkban. A fenti kötet is a mellett tanúskodik, hogy írója valódi költő, immár kiforrott tehetség : költészetében ölelkezik egymással a mély érzés és meglepő gondolat a nagy formaérzékkel, az író zengzetes, mindig magyaros nyelvezetével. Kevesen ismerik még a fiatal evangélikus költőt, de osztatlan elismerését bírja mindazoknak, akik eddig megismerték és mi szeretnők, ha minél többen olvasnák, mert gazdagabb lesz lelkivilága e nemes veretű versek olvasásakor. Nagy ígéret a költő, ha így halad tovább és hogy verseit szeretik, azt mutatja az is, hogy többet már németre is lefordítottak, meg is zenésítették és előkelő helyeken kiváló előadóművészek szavalták. A szerző fínomlelkűsége abban is nyilvánul meg, hogy nincs egy durva szó, egy nemtelen gondolat e nagy művészettel megírt kötetben. Mindegyik versben törekedett tökéletest és helytállót nyújtani, és ha példákat akarunk bemutatni, igazán zavarban vagyunk, mert mindegyik verse szép és mindegyikben gyönyörködtet bennünket a szerző egyéni stílusa. íme mily tökéletes művészettel van megírva a ,,Életmesék fehér kendője“ c. verse : „Mesék gyolcsa, habselyem kendője, Nyomástalan, puha, pehelykönnyű Gyöngyhdzasjényű finom térítője Simul be a végtelenbe : Pihenő rónák pihegő keblén, Az élet tengerén, az Isten asztalán. . . Tavaszüzenetnek táncos topánkdja Ott lüktet már a fehér takarón ! A nagy palettán színek dús skálája Elfordított arccal még a rögbe néz le, De színálmok bizarr bujasága Ott bujkál már a hó alatt. . .“ Mily lehelletszerű finomság van e versben : ,,Hull a szirom nyomástalan hóként“ : ,, Valaki egyszer tavaszbainduláskor, Teleszórta lelkem színes vadvirággal, Egy jó összmarokkal elvinnék magammal ! . . . Hull a szirom, Virágszirom, nyomástalan hóként.“ A 11 vers közül még kiemeljük a következő, nagy tehetségre valló verseket : „Mit mondhat a napnak“, „Egy marok friss sarju illata“, a németre is lefordított „Fészket rakott szívemben a csönd“ c. verset, továbbá a „Vallások sínpárja“, „Vágv“, „Lorchen“, „Pipacs“ („a rög izzó piros ajka“ „vércsepp a búzatábla szélén“), a „Halkan bezárult az ajtó“, a „Krizantém“, a „Tükör“ c. költeményeket és a „Tudom, e lámpa ég“ édesanyjáról írt mélyérzésű, meghatóan szép költeményt. Olvasóink becses figyelmébe ajánljuk e kötetet. Mind a két kiadás tartalma azonos, de az első kiadás elegánsabb s más papíron van nyomva. A kötetet Mühl Gusztáv festőművész képei díszítik. Tállyai (Koller) István. Lévay József : A „szentpétcri üres fészek“. Kiadta : Balázs Győző, Miskolc, 1935. 192 lap. Lévay József háromkötetes kiadatlan naplójából (1892—1917-ig terjed) részleteket tett közzé e cím alatt Balázs Győző miskolci tanár, a jóságos bölcs poétának hű rajongója. Az ő szeretete és buzgósága nemcsak a Lévay-irodal-
