Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 3. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 137 «/.t a megoldást nem tartja célravezetőnek. Sokkal sikerrel kecsegtetőbbnek látszik a helyzet állandó tisztántartása. Szerény véleményem és tapasztalatom szerint nemcsak hogy a negyedévi és félévi jegyekből nem szabad — akárcsak ideig-óráig is — titkot csinálni a diák előtt, hanem mindig, az év egész folyamán, minden egyes felelet után is felvilágosítással kell szolgálni a tanulónak arról, hogy feleletét, előmenetelét miként minősíti a tanár. Természetszerűleg sem a tanárok sem a diákok elbírálása nem szokott egyöntetű lenni : más embernek más a mértéke. Az elvszerű, következetes minősítéshez elsősorban önmagát, másodsorban azonban a tanulót is hozzá kell szoktatnia, rá kell nevelnie a tanárnak. A diáknak az a jó, ha mindig tudja, hogy hányadán áll a szénája, ha nincs haszontalan találgatásokra utalva, ha tudja, hogy miből milyen erőfeszítésre van szüksége, hogy azt a fokot elérje, amit szeretne, illetőleg amit megkívánnak tőle. Bekapcsolódik itt fejtegetésünkbe a noteszhasználat kérdése is. A tapasztalat azt mutatja, hogy mind a szülők, mind a tanulók dokumentumokat kívánnak. A minél gyakoribb számonkérést, bizonyságtevési alkalmat szorgalmazzák a szülők, s igazuk is van. Csak az álhumánizmus diktálhatja azt a felfogást, hogy ne „riasztgassuk“ jegyekkel a tanulókat, mikor a törvény és a körülmények megkívánják, hogy időnként számjegyekben fejezze ki a tanár a gyermek haladásáról alkotott véleményét. Mind'g előnyösebb, ha a tanár nem engedi a tanulót a híg bizonytalanságban hányódni-vetődni, hanem mutat neki valami határozott mozdulatlan pontot, valami kijegecesedett igényt, amihez szabnia kell munkatempóját, igyekezetét. A titkolásnál biztatóbb eredményt lehetne elérni a meglepetésekből fakadó tragédiák és meggondolatlan lépések csökkentése terén azzal, ha a tanár sohasem csinálna titkot abból, hogy mi a véleménye a tanuló tudásáról, készültségéről. A diák, a szülők, érdeklődők előtt mind g feltárná az aktuális helyzetet. A tény azonban az, hogy még manapság is igen nagy a jegytitkoló tanárok száma. Másrészt azonban az is természetes, hogy az érdeklődő diákok és szülők nem kívánhatnak mind'g pontosan megállapított, változhatatlan és megmásíthatatlan „jegyet“, hiszen idő folyamán nagy átalakulások történhetnek. Ezt a néhány egyszerű megjegyzést a gyakorlat sugallta, ami bizony nem jár szükségképen együtt a különben föltétlenül jóakaratú elméleti megállapításokkal. Sárospatak. Dr. Harsányi István. Űj adat Berzsenyi Dániel iskoláztatásáról. Berzsenyi Dániel ifjúkorára vonatkozólag kevés, okmányilag bizonyos időponthoz kötött adatunk van. Tizenkilenc éves koráig tulajdonképpen csak két adatról volt eddig tudomásunk. A két adat : születési időpontja : 1776 május 7. és a líceumi anyakönyv bejegyzése, amely szerint 1794 őszén a „classis tertia“-ba (rhetorica) vétetett fel. Életének erre az első 19 évére életrajzírói három eseményt helyeznek el : 1. elemi iskolai tanulmányaira édesatyja oktatta odahaza; 2. a soproni ev, líceumba iratkozik, még pedig Döbrentei, Toldy, Angyal, Négyesy, Váczy szerint 1790-ben ; Szász Károly szerint 1788-ban, Szinnyei szerint 10—13 éves korában, tehát 1786—1789 között ; 3. Sopronból egy ízben eltávozik és Keszthelyen katonának áll be, de édesapja újra visszaviszi Sopronba? a pontos ideje ennek az eseménynek sem állapítható meg. Berzsenyi ifjúkorával, főleg iskoláztatásával legalaposabban foglalkozott Négyesy : „Berzsenyi iskolázásáról“ című cikkében (Egyetemes Phil. Közi. 1893. 113— 128. 1.). Személyesen vizsgálta át Sopronban a rendelkezésre álló iratokat. Többet azonban ő sem tudott megállapítani, mint ami már addig is tudott dolog volt, hogy t. i. Berzsenyi 1794-ben lépett a rhetorikai osztályba. A többi csak következtetés : „Minden valószínűség szerint tehát 1790-ben mint 14 éves fiú került Berzsenyi Sopronba, s ott a grammatikai osztály első évére vették fel. Nyilvános iskolázásának tartama öt év volt.“
