Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 1. szám - Dr. Csűrös Ferenc: Szülők és tanárok
Dr. Csűrös Ferenc: Szülők és tanárok. tárgyakat a legkiválóbb hozzáértők, tudós professzorok dolgozták fel gondosan, lelkiismeretesen. De hiányzott egy valamennyi fölött álló irányító kéz erélyes kék ceruzája. Ennek a kék ceruzának kellett volna irgalmatlanul kihúzni mindazt a sok fölösleges részletet, ballasztot, melyet az egyes szaktárgyak tudósai — talán éppen azért, mert mindegyikük a saját tárgyát tartotta legfontosabbnak — benne hagytak. Ennek az eredménye azután, hogy főleg a humán-tárgyak tantervében oly sok nem okvetlen szükséges részlet maradt benne, ami okozza azután a tanulók túlterhelését. Ezt látják a szülők és látják a tanárok is. A szülőkben óhatatlanul felmerül a gondolat, hogy hiszen arra való a jó tanár, hogy segítsen a bajon és vegye maga kezébe a kék ceruzát, húzza ki a tananyagból azt, ami fölösleges részlet. Igen sok tanár, mégpedig a kiválóbbja, szívesen meg is tenné. De nem lehet ám ! Sok szülő nem tudja azt, hogy a tanárok szorosan megszabott tananyagbeosztás szerint dolgoznak. A tanév elején minden tanárnak el kell készítenie a maga tantárgyairól a tananyagbeosztást. Óráról-órára, vagy legalábbis hétrőlhétre előre be kell osztania a tananyagot úgy, amint azt a tanterv előírja. És azt szigorúan meg is kell tartania. Igazgató és főigazgató pontosan ellenőrzi, hogy a beosztás alapján lelkiismeretesen történjék a teljes előírt tananyag feldolgozása. Ettől a tanár el nem térhet, hacsak hivatali felsőbbségével ellentétbe nem akar jutni, és komoly kellemetlenségeknek nem akarja kitenni magát. Itt a segítés máshonnan nem jöhet, mint a legfőbb tanügyi hatóságtól. Ha akad egy olyan kultuszminiszterünk, aki ebből a szempontból átvizsgáltatja az egész tantervet, és irgalmatlanul kigyomláltatja a tantervből mindazt a sok fölösleges részletet, melyeket csupán a tantervkészítő szaktudósok tartottak fontosnak, de amelyek nélkül a tanterv bátran meglehet, akkor közmegelégedésre megoldódik a kérdés, máskülönben nem. Ennek a megoldásnak a tanárok örülnének a legjobban. Kevesebb tudásanyagot juttatnának tanítványaik elméjébe, de sokkal eredményesebben. És ami fő, a fejlődőben levő gyermeknek sokkal több ideje maradna egészsége ápolására. Viszont azt is egész őszintén meg kell mondanom, hogy sok szülő maga is oka a gyermeke túlterhelésének. Az iskolai munkán kívül annyi mindenféle melléktudnivalóval terheli serdülő gyermekét, hogy a túlterhelés jó részét erre a számlára kell írni. A gyermek tanul idegen nyelveket, zenét, vívást, gyorsírást, táncot, kézimunkát, a jó ég tudja, mi mindenféle tudnivalót, s közben egyre halványul az arca, kimerül az idegzete, leromlik a teste, s a középiskola elvégzése után kész ronccsá válik. . Másik sokszor hangoztatott panasz a szülők részéről, hogy a tanár ideges, türelmetlen a szülőkkel és növendékekkel szemben egyaránt. i*
