Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 3. szám - vitéz Bessenyei Lajos dr.: A magyar nő a magyar jövendőben
102 Vitéz Bessenyei Lajos dr.: A magyar nő a magyar jövendőben. ben. Sietek kijelenteni, hogy én nem vagyok ezen a véleményen, hanem ellenkezőleg : magam is krízist látok mindenfelé, és ebből sötét sejtésekre következtetek. Hiszen néhány év előtt ki .is adtam „A magyar népiélek válsága“ c. munkámat, amivel mintegy magamat is besoroztam a krízislátók csoportjába. Csatlakozom tehát teljes erővel azon kartársam fejtegetéseihez, aki ma egy hete e falak között világválságról beszélt, és a kivezető utat a család újjászületésében jelölte meg. A család ugyanis egy egészséges, becsületes, virágzó és boldog társadalomnak a sejtje. Nem az egyes ember, nem a magános férfi és nem a magános nő, hanem a család, a gyermekekkel megáldott, vallásosan élő és munkában szorgoskodó család az a tégla, melynek millióiból egy nemzet hatalmas palotája felépíthető. Ha ezért a családi élet bármilyen vonatkozásban megromlik, az végzetessé válhatik az egész nemzetre nézve. Akár a megritkuló házasságkötések, akár a gyermekhiány és az egyke legyenek kiilön-külön, vagy együttesen a kórtünetek, ahol ezek előfordulnak, ott már baj van. A hanyatló római birodalomban a köztársaság legvégén és a császárság elején hasonló jelenségek mutatkoznak : a házasságkötés megritkul, sok lesz az agglegény ; a házastársak kölcsönösen megszegik a hitvesi hűséget; a válás igen gyakori lesz, s az olyan nő ritkaság számba megy, aki csak egy férfinak volt a felesége (univira) ; a gyermekek száma leapad, sűrűek a meddő házasságok. E bajok ellen Julius Caesar is, Augustus is küzd, törvényeket hoznak, különösen fontos a Kr. u. 9-ben alkotott „lex Papia—Poppaea“, mely a nőtlen férfiakat mellőzéssel sújtja, a házasságkötést megkönnyíti, az öröklést gyermektelenség esetén megnehezíti (Tacitus : Annales, III. 26—28.). Mindez azonban, amint tudjuk, semmit sem használt. Róma végzete be is telt nem is olyan hosszú idő múlva. Nem mondom azt, hogy a nyugatrómai birodalom bukásának kizárólagos oka a családi élet lezüllése volt, de azt állítom, hogy a vészt előidéző előzmények közé ezt az okot is nyomósán be kell számítani. És hát nálunk nem találunk egészen hasonló, sőt azonos jelenségeket? Hiszen itt is törvényes intézkedéseket sürgetnek a legkomolyabb elemek, melyekkel a családi élet lezüllése terén elharapózott bajokat vissza lehetne szorítani. Magam részéről azonban nem sokat remélek olyanfajta törvényektől, mint amilyeneket a rómaiak is hoztak. A veszedelem gyökere mélyebbre nyúlik vissza nálunk is, a többi nemzetnél is. Itt nem lehet egyszerű §-okkal segíteni, melyek esetleg külön agglegényi adót hoznának be, vagy préniumokat adnának a többgyermekes szülőknek. Én a baj orvoslását másban vélem megtalálhatni. A múlt században egyre erősödött az a mozgalom, amit nőemancipációnak neveztek el, és ami e század elején a művelt nyugaton, ebbe persze beleszámítom a mi országunkat is, teljes diadalt aratott. E harc, amelyet a nők indítottak és lefolytattak, egy megtévesztő, hazug jelszó alatt dúlt mindenfelé, t. i. azt kiabálták szerte
