Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 45 közölnek közlekedési szabályokat írásban és képben. ,,Városiaknak, falusiaknak, gyalogosoknak, kerékpárosoknak'- s minden más utcán közlekedő járókelőnek és járóművezetőnek, de elsősorban az ifjúságnak ajánl ják a szerzők valóban hasznos és hiánytpótló füzetüket. Éppen az ifjúság szempontjából érdekel bennünket, pedagógusokat e munka. E szempontból dr. Weszely Ödön is átnézte ezt a belügyminiszteri rendelettel ajánlott cikksorozatot (129. 1933. B. M. sz.). A közlekedési szabályokat, valóban igen jó pedagógiai érzékkel, „írásban és képben“ hozza e munka az olvasó tudomására, mégpedig igen hatásos elbeszéléseket, jellemző történetkéket közöl írásban és hű, találó, életet tükröző képek, sokszor csak néhány vonallal odavetett ábrák, fokozzák az olvasó résztvevő érdeklődését az utcai balesetet okozó könnyelműségek iránt. Lehetetlen, hogy ha a növendék az iskolában, a testgyakorlási, vagy játékórán, a cserkész a cserkészpróbára való készüléskor, az iparostanonc az ő iskolájában, vagy a kicsiny gyermek a szüleitől hall ezekről a sokszor csak meggondolatlanságból, vagy felületességből előidézett szerencsétlenségekről, melyekről a fejezetek beszámolnak, vagy ha csak egyszer kapja kézbe és nézi végig a szöveg közé nyomtatott képeket : elképzelhetetlen, hogy az ilyen gyermek ne kapna észbe, mielőtt szelesen és körültekintés nélkül lelépne a járdáról. Képtelenségnek tartom, hogy a képek lelkébevésődése után a leg- pajkosabb fiú is felkapaszkodnék a villamoskocsi ütközőjére, vagy hogy a legfelelőtlenebb utcagyerek is követ dobna az előtte elrobogó gépkocsi ablakába. Hát még milyen mélyen kell hatniok ez emberi könnyelműség nyomán fakadt szenvedést ábrázoló képeknek a jobbérzésű gyermekre és ifjúra ! Hogy vehetné lelkére, hogy a rendetlenségből eldobott narancshéjon megcsúszva lábát, vagy karját törje valaki! Hogy tudná tétlenül nézni, hogy szegény vak öregember tétován botorkáljon át az úttesten, amikor e könyv cikkei és képei végzetes szerencsétlenségekről számolnak be ily esetekkel kapcsolatban. Belekívánkozik tehát e mű minden nevelő könyvtárába is, mert segítségével hathatósabban szoktathatja rendre és nevelheti gondosságra, körültekintésre, tehát sajátmaga és mások iránt érzett kötelességei teljesítésére a reábízott gyermeket. Egyetlen kívánsága lehetne a magyar tanárságnak, mielőtt az ifjúságnak is kezébe adja ez értékes munkát, merthiszen a gyermeknek csak a legjobbat adhatjuk : nyelvtisztaság szempontjából kellene azt átnézni és kijavítani. Kiselejtezni a sok fölösleges idegen szót: pláne, ródli (28. 1.), katasztrófa (30. 1.), defekt (48. 1.) és rossz szófűzést: „hogy is nézne' ki az utca“ (36. 1.) „ez alatt értem“ (55. 1.), „szabályokat betartani“, (44. 1.) stb., stb. Mikor magyar életet, testi épséget óvunk és mentünk, ne veszélyeztessük ugyanakkor egy másik nemzeti kincsünket : nyelvünket 1 Dr. Zelenka Margit. [lene Lajos: Számolástunítás az elemi iskola II.. III. osztályában. (A szerző kiadása. Budapest, III. Áldás-u. 9. szám.) A számolástanítás célját az új tanterv így határozza meg : „Jártasság a mindennapi életben leggyakrabban előforduló számításaiban és mérésében ; a tanulók fegyelmezett, rendszeres gondolkodásra szoktatása.“ A tanterv az általános célt meghatározza, de a cél elérésére a módszert, a gyakorlati érvényesítést és a kerettanterv kitöltését nagyon helyesen a tanítóra bízza. így termelődtek azután ki a különféle módszerek, pedagógiai fogások, tanítási tervezetek. A közölt tanítási tervezetek, kidolgozott tanítási leckék sok esetben sematizálásra vezetnek. Valódi értékük csak akkor van, ha irányjelzők maradnak a tanító számára. Értéktelen az a tanítás, mely nem viseli magán a tanító egyéniségének, alkotó erejének bélyegét. Az alkotóerőnek magából az egyénből kell fakadnia. Fakad pedig annak a tanítónak a leikéből, aki azt képessé teszi az alkotásra. Ennek pedig csali egyetlen lehetősége van : önképzés, önképzés, önművelés az, amit minden magyar tanítótól megkövetel a nemzet érdeke. Az önképzésnek, önművelésnek szolgálatába akarnak állani Bene Lajos
