Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 10. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 427 addig kérdezget, míg maguk le nem vonják a sabályt. Sokat olvastat. Szenvedélyes tenniszjátékos. Talán egyetlen rossz tulajdonsága, hogy ideges. De mindig igyekszik uralkodni magán.“ Megjegyzendő, ha egy tanár tudni óhajtja, hogy mik a hibái, forduljon diákjaihoz, azok szóról-szóra fejére olvassák. így tudtam meg én is, hogy órán hol az arcomat, hol a lábamat vakarom. Persze azóta ügyelek rá, hogy erről a csúnya szokásomról leszokjam. Természetesen sok túlzás is van ezekben a kritikákban, ez emberismeretük hiányosságával magyarázható. Ma a neveléstudomány éppúgy új korszak előtt áll, mint maga a társadalom. A különböző kísérletek, új módszerek, elméletek és rendszerek mind ennek a súlyos kérdésnek a megoldását készítik elő. Márpedig, ha elfogadjuk Le Bon megállapítását, hogy a nevelés a nemzet szempontjából még az állam igazgatásánál is fontosabb, akkor minden eszközt meg kell ragadnunk nekünk nevelőknek, hogy e kérdéseket a jövő szempontjából is tisztázzuk s a nevelést a tökéletesedés útján előbbre vigyük. Én is ettől a jószándéktól vezérelve igyekeztem e kérdés megoldását szerény mondanivalóimmal előbbre vinni. Mohács. Gaál Endre. Az Igazság és Élet két cikke. Folyóirat a lelkipásztori és nevelői munka számára. Megjelenik július és augusztus kivételével minden hónap elsején. Nagytekintélyű és még nagyobb jövőjű értékes folyóirat. IGAZSÁG és ÉLET. Szerkesztői csupa országos nevek. Iskolai év szerint osztja be megjelenési idejét, tehát nem utolsó renden pedagógiai célkitűzései is vannak, mint ahogy vannak is. A szeptemberi számban, az I. évfolyam 7. számában a pedagógia elevenjébe hasító cikk jelent meg ily címen : Küzdelem a reverzális ellen a középiskola alsó négy osztályában, jelenlegi tankönyveink alapján. A következő, a 8. számban a középiskola felső négy osztályában... Megdöbbentő különösen az első cikk. A cikk íróját nem ismerem, de alig hiszem, hogy pedagógiailag mérlegelte mondanivalóit. Már maga a gondolat olyan, hogy „hecckáplánok“-nak nem szabad megengedni, hogy hozzányúljanak. A vonalvezetése pedig egyenesen merénylet a gyermekek és a tanterem méltósága ellen. Nem tenném szóvá, ha valami zúglapban jelent volna meg ez a mai kort jellemző ,,mindenáron valamit, ami még nem volt !“ — cikk. De az ország egyik legtekintélyesebb folyóirata nem teheti, hogy ennyire pedagógiátlan tanítást adjon esetleg kezdő pedagógusoknak. Éppen az a nélkül is elég kényes vallásoktatás terén 1 Mindjárt előre kijelentem, hogy nem támadni akarok. Azonban lehetetlennek tartom, hogy valaha is odajusson a magyar középiskola, hogy például első osztályában a vallásórákon a feleségválasztásról, a leendő gyermekek elárulásáról, egyáltalában a házassággal járó kötelességekről és következményekről tanítson, vagy taníthasson bárki. Miről is van szó a meglepő cikkben? A 213. lapon (mintha valóban szerencsétlen szám volna a tizenhárom) ezt az apodiktikus kijelentést teszi az írója a cikknek : „ A legjobb vallástanítás mellett is azonban különös tekintettel kell lenni a reverzális kérdésére. A magyar reformálusságnak ez a sebe égesse a vallástanító lelkét. Érezze a felelősséget és előre gondoljon arra, hogy milyen érzés lesz számára, ha majd megtudja, hogy egy volt tanítványa kárunkra reverzálisl adott. Kétségtelen, hogy nagyobb felelősség van rajta, mint a konfirmációra előkészítő gyülekezeti lelkészen.“ Lennebb ez áll : „.. .azt kívánom megmutatni, hogy mi módon kapcsolhatjuk be a reverzális kérdést a középiskola alsó négy osztályának egyes kérdéseibe.“ I. osztály. Fiúk. . . — Hál, ha majd ti is odakerültök, hogy házasodhattok, vájjon megtörténhetik-e az, hogy nem református nőt vesztek el feleségül ? — Meg. Nem.
