Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 10. szám - Rezessy Zoltán: Az újabb nevelőirányzat néhány kevéssé kívánatos, de várható következménye

402 Rezessy Zoltán : Az újabb nevelőirányzat kevéssé kívánatos következménye i.

kapuin kívül lesznek az ifjúság sajátjai, vagy éppen - hogy a kedvezőtlenebbet se hallgassuk el — a főiskolák tanárai állapítják meg az első szemeszter első szeptemberi óráira (amint mi meg szoktunk állapítani az elemi iskolából jött tanulóról) : zavar, megütközés, bámulás, értelmetlenség az arcokon, aztán fej rázás, vállvonogatás, egymásra pillantás, mint erősebb lelki megrezdülések jelei — ezek a bemutatkozás első tényei. Az ifjak arca itt ismét hálás tématerületté válik bizonyságául annak, hogy a pedagógiai megszervezés vonal- vezetésében törések mutatkoznak.

Szüksége volna az időszerű nevelésnek azon tanárok teljes és maradéktalan egészére, akik ma rengeteg energiával a magyar társadalmat szervezik. Az időszerűség azt követeli ezektől a nevelőktől : hogy lehetőleg vissza a gyermekhez, a környezetéhez, a szülőkhöz -— a pedagógiához ; legyenek minden aktivitásukkal ott a nemzetvédelem munkásai, hiszen a kultúra egyéb területén sincs megengedve ilyen hihetetlen energiakikölcsönzés. A közösség aztán majd gondoskodik róla, hogy a kitűnő és hivatását nagyszerűen ellátni tudó azon emberanyagból vegyen a nemzet védelme céljára ki- választottakat, amely anyag ma állás és munka nélkül van. Az erők ilyen újból való csoportosítása csak átütőbb erejűvé teheti a magyar kultúrát.

Gyönk. Dr. Hamvas Gyula.

Az újabb nevelőirányzat néhány kevéssé kívánatos, de várható következménye.

Ha nemzetünk szellemi életének bármelyik megnyilatkozási területére is esik ma figyelő tekintetünk, mindenütt reformokra, újításokra találunk. Az élet mindegyre újabb, mindegyre nagyobb erőfeszítéseket kívánó emberi nekilendüléseket, kitartóbb akaratot s értékesebb teljesítményeknek a produkcióját kívánja ma mindenkitől, aki csak haladni, az életben érvényesülni akar. Fel kell erre az életküzdelemre ugyancsak készülni, jobban, mint valaha. Érzi is ezt minden szülő és nevelő egyaránt s mindent el is követnek, hogy az ifjúság nevelését is eme nagy feladatnak megfelelően irányítsák, reformálják. Volt is tanügyi reform, újítás annyi az utolsó tíz esztendő alatt, hogy annyi a Ratio Educationis óta összevéve sem. A legújabb most van bevezetés alatt, s kétségtelen, hogy előreláthatólag sok értékes és életképes eredménye fog majd a jövőben mutatkozni. Fel kell azonban itt vetnünk a kérdést, megfelelnek-e valóban ezen újabb tanügyi mozgalmak intenciói a hozzáfűzött azon várakozásoknak, elsősorban a nevelés s nem is annyira a didaxis szempontjából, melyeket a modern és ezen felfokozott életkövetelmények elébeszabnak. Akkor, amikor a tananyag állandó redukálása, a