Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 8-9. szám - Hazai és külföldi irodalom
Hazai és külföldi irodalom. 38 f német tendenciájától — Eibl munkája nagyon érdekes tanulmány, és sok értékes gondolatot rejt magában. Tdllyai (Koller) István. I). Hr. Leonhard Fendt : Katechetik. Kieszeli, 1935. 10!! oldal. Fiatal és öreg lelkészek között egyaránt népszerű Fendt professzor. Míg berlini lelkész volt, komoly igehirdető munkájáért szerették. Ő az egyetlen a római egyházból átjött szolgatársaink közül, akit senki sem merne kryptokatho- licizmussal megvádolni s őszinte lutheránizmusát az őslutheránusok is sokra értékelik. Eddigi munkássága minden oldalról megfelelő elismertetésben részesült, a XVI. század liturgiájáról írott könyve olyan standard mű marad még évtizedeken át, amelyért hálás lesz neki a liturgia minden kezdő és fejlődöt- tebb fokon munkálkodó pályatársa, s az egész német, de talán európai protestantizmus magasztalja ó^t a£ért, hogy a gyakorló-lelkészek részére a semmiből olyan kiváló gyakorlati teológiai folyóiratot teremtett, mint a Pastoral- theologie. Akit ilyen tudományos és elismert népszerűség vesz körül, annak munkáját fokozottabb figyelemmel várja a szakközönség. A német, de az európai gyakorlati teológiai munkásság abban a meggyőződésben élt, hogy a katechetikai kérdéseket mintha kimerítette volna a tudomány és a gyakorlat eddig ismert irodalma. Az utolsó évtizedben ezen a címen nem is jelent meg mű, s azok a tanulmányok, amelyeket a valláslélektani iskola, a munkaiskola és Barth képviselői e tárgykör témáinak megbeszélésére megjelentettek, jelentőségben és hatásban napi és múló sikereket értek el csupán. Fendtnek volt bátorsága arra, hogy ilyen körülmények között, egyévi nyilvános egyetemi tanári működés után katechetikát írjon, s azt ne csak olvassa növendékeinek, hanem meg is jelentesse, s az a meggyőződésünk, hogy ezzel a művével tudományos fejlődése és tökéletesedése emelkedését állapítja meg minden olvasó. A mű érdekességei: Rendszerben nem követi az eddigi megjelent katechetikai műveket, könyvét úgy szerkesztette, hogy az leendő, vagy a pálya kezdetén álló vallástanárok megindulásánál vezérkönyv legyen, tekintettel van a mai német rezsim nemzeti szocialista pedagógiai ideológiára, de rendszerét szelíden föléje emeli, az evangélikus vallástanítást függetleníti a pedagógiától, a katechetikában az igét, mint tanítási anyagot fontosabbnak tartja a módszernél, felállítja a katechetikai meditáció rendszerét úgy, hogy azt kiki kötelezőnek ismerheti magára nézve, ügyesen határvonalat húz az igehirdetés és a vallástanítás egyező és különböző munkatevékenységei között, tekintettel van a múlt „nagyjainak“ megadott rendszereire, de önmagát is és olvasóit is ügyesen azok fölé emeli, s a vallástanítás munkáját, mint ottani munkát olyan tudományos előkészítés szükségszerűségébe helyezi el, a Werdermann által ajánlott katechetisches Pflichtbcwusstsein-t, teológiai és egyházi existenciális síkba helyezi el. Pompás fejezetek érdekességei egy teológust jelentetnek meg előttünk, aki a leendő vallástanártól is azt kívánja meg, hogy teológus legyen, s úgy vezeti be a teológia rengetegébe a kezdő vallástanárt, hogy nehány sorban teológiai enciklopédiát is ad, a teológiát már végzetteknek is. A könyv egyetlen gyengéje az anyag megválasztásában s az anyag fölött tartótt bírálatában elmondott közlésében fedezhető fel. Nélkülözhető lett volna ebben a könyvben mindaz, amit a tananyagról bírálva mondott, s az anyag kérdésében elfoglalt kissé határozatlan és labilis álláspontja a mű grandiózus egészét egy kissé üti. Olyan kiválónak'tartjuk e könyvet, hogy ajánljuk a magyar nyelvre való lefordítását. De ajánljuk azt is, hogy gyakorlati teológiai tanárok, főkép olyanok, akik tanítanak katechetikát, de önmaguk soha vallástanárok nem voltak, s a vallástanítás nem lehet annyira lelkiismereti problémájuk, mint Fendtnek (aki ugyan szintén nem volt vallástanár soha), hogy ismerkedjenek meg ezzel a könyvvel. A vele való barátkozás egész bizonyosan megtermékenyíti katechetikai óráikat. Dr. H. Gaudy Lászlód
