Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 8-9. szám - Hettesheimer Ernő: Reformtörekvések és reformok a német nőnevelésben
Hellest eim:r Ernő: Reformtörekvések és reformok a német nőnevelésben. 361 a nevelőintézmények minden ágazatában a legelső évfolyamtól a legfelsőbbig a legrövidebb idő alatt megismertessék az új eszmékkel, és hogy az ifjúság nevelését minél előbb úgy irányítsák, hogy az életbe kilépve, ne csak az új eszmék szerint éljen, hanem azoknak lelkes harcosává is legyen. így volt ez Oroszországban, Olaszországban és most hasonlóképpen történik az iskola átalakítása Németországban. Ezúttal néhány, a német nőnevelést érintő reformtörekvésről és reformról óhajtanék beszámolni. Még inkább csak törekvésekről és egészen rövid múltra visszatekintő intézkedésekről lesz szó, korai volna nem csak tudomásul venni az újítást, hanem kritikai véleményt is nyilvánítani róla. De annyit már is megállapíthatunk, hogy számos esetben inkább az új politikai eszme iránti lelkesedés volt a sugalmazója az újításnak, mintsem a higgadt megfontolás. 1. Az új iskola célját Ernst Anrich (Nationalsozialistische Grundhaltung und höhere Mädchenbildung. Deutsche Mädchenbildung 1934.145—152.) így állapítja meg : az ember legfőbb megkülönböztető jegyeit, mint amilyenek a beszédje, alakja, alkotóképessége, melynek segítségével szellemit anyagi formába tud ölteni, nem önmagának, de nem is az emberiségnek, hanem fajiságának köszönheti; tehát ne az emberiségnek, hanem fajának éljen. De nem elég életfenntartásáról gondoskodnia, az embernek közre kell működni a fajisága erőinek, kultúrájának kifejtésében, mert az Universum vagy Isten minden népnek feladatává teszi sajátos lelki-testi erőinek a kifejtését. A nemzeti szocializmus azt kívánja minden egyéntől, hogy magát a néphez, mint biológiai egészhez, tartozónak érezze, és a Mindenségtől a népre kiszabott sajátos feladatot a magáénak is tekintse. Erre a munkára az iskolának kell a nemzet minden erejét felajzani. Az iskolának nem csak a gondolkodásmódot kell fejleszteni és ismereteket közölni, hanem képessé kell tennie az ifjúságot arra, hogy a nemzeti feladat teljesítésében közreműködjék. Most már nem a humanizmus az iskolának a feladata, hanem a sajátos nemzeti erőknek a kifejtése. 2. Ami már most közelebbről magának a leányiskolának a feladatát illeti, ezt a kérdést legjobb megvilágításban Gábriellé Palm tárja elénk. (Vom Sinn der künftigen Mädchenbildung. Deutsche Mädchenbildung 1934 1—6.) A leányiskola olyan képzést nyújtson, mely erősíti a leány lényéhez tartozó női hajlamokat. Minden leány először általános női kiképzést kapjon, csak azután lépjen a külön hivatást képzés útjára. Az iskolának általános ismereteket nyújtó jellege legyen, ne akarja a tudományos kiképzésnek egy alacsonyabb fokát képviselni. Ez ellentétben áll az ifjúság sajátos lelkitulajdonságával, mert lelke állandóan az őt körülvevő világra figyel fel. Az egyoldalú és túlhajtott értelemfejlesztő gyakorlatok gátolták benne a minden gyermekben élénk természetes ész rugóinak játékát, nem fejlesztették ki benne a képességet gyors elhatározásokra és zűrzavaros állapotban hagyták az érzelmek világát. Vakon hittek a jól fegyelmezett ész mindent lenyűgöző hatalmában, és nem vették észre, hogy nincs semmi befolyása az érzelem szövevényes világára.
