Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 8-9. szám - Csanády Sándor: A ma középiskolájának a feladata
Csanddy Sándor : A ma középiskolájának a /viadala. :u 9 Ha sokban megtépte is az középiskola tekintélyét, kisebbítette eredményszíntjét a társadalomnak előbb vázolt egészségtelen törekvése és nyomása, a javulás nem kilátástalan, ha a tanári testületek bátran szembeszállnak az árral. Az üdvös változást sürgeti Ady Lajos főigazgató úr cikke (Orsz. Középisk. Tanáregy. Közi. 1933. számában : Szelekció és anti- szelekció), hasonlóképpen Kemenes Illés főigazgató úr Beköszöntője, — más-más irányban. Előbbi a tehetségtelen tanulók kirostálását, utóbbi a jellemnevelés fontosságát hangsúlyozza. VII. De akkor fel kell adni a létszámversenyt, mert a nagy létszám magában nem okvetlen jelent jó iskolát; a létszámmal való versenyből kétesértékű népszerűség származhatik. Helytelen a túlzott humanizmusból eredő osztályzat-szintező szokás, mely abban nyilvánul meg, hogy egy-egy tanulónál mutatkozó 2—3 „jó“ jegyet jelesre emelik, hogy jelesrendü legyen a tanuló ; hasonlóan javítják az elégséges jegyeket jórendűség szempontjából. Ezek a műeredmények a legkárosabbak, mert a tanuló maga is rájön a rendszerre. Még tandíjmentesség szempontjából is csak a legkivételesebb, föl- tétlen különleges méltánylást érdemlő súlyos anyagi okokból történhetik meg az osztályzat emelése. És csakis egyszer, a következő alkalommal már a tanuló törekvése érdemelje ki a szükséges osztályzati fokot. Az élet savát, a munkát az iskola nem teheti ízetlenné. De fel kell hagyni a módszereskedéssel is, amint arra Kardeván Károly kartársunk az Orsz. Középiskolai Tanáregy. Közi. 1934. okt. számában néhány komoly szóban rámutatott. Ennek a kérdésnek részleteibe talán máskor bocsátkozunk bele. Ezek a hibák természetesen nem általánosak, de ha a közvéleménynek fürkésző tekintetét bátran ki akarjuk állani, sehol sem szabad ilyesminek előfordulni, mert az embereknek egyik rossz hajlama az általánosítás. VIII. A gátló, hátráltató körülmények megszüntetésénél semmivel sem kisebb jelentőségű a tanári lelket meghatározó erkölcsi értékek fokozása, gyarapítása ; a tanári munkát végső fokon eredményessé tevő imponderabilis tényezőknek minél teljesebb életre hívása. A tanári munkának jó része annyira sajátosan lelki hatásként jelentkezik, hogy itt eredményt parancsolni nem lehet, de az eredménytelenséget sem lehet semmiféle paragrafusokkal megállapítani. De a múló idő, az évtizedek egymásutánjának finom műszere : a történelem megpróbáltatásainak kitett nemzeti lélek megmondja majd, hogy milyenek voltak az iskolák, a tanárok annakelőtte. Hogy : Volt-e harmonikus béke a tanári testületekben, avagy az ifjúság megrendült lélekkel éppen nevelőinél látta először, miként tudnak gyűlölködni a szeretet hirdetői? Csak a soros tanár kísérte a templomba az ifjúságot? Micsoda lélekromboló cinizmus az, mikor a tanárt nem viszi vallásos indítása
