Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 7. szám - Kapi-Králik Jenő: Bach–Haendel–Schütz
258 Kapi-Králik Jenő : Bach—Haendel—Schütz. teremben is lutheri művészetet kereső öntudattól s felejthetetlen művészi élménytől, mikor evangélikus egyházi zenénket hallgatva, egész lelki életünk minden rejtett alázata és Isten-keresése kivetítődik a Bach-zene kristályszelencéjében. A három zeneszerző művészetének most csak azon részével foglalkozhatunk, mely evangélikus középiskoláink számára hozzáférhető, súgy az iskolai ének-, mint zenekarok számára számba jöhet. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy evangélikus középiskoláink ének- és zenetanítása a múltban egyházunk zenei tradícióihoz nem méltó alacsony nívón állt. Számára életkérdés s az operettirodalom iskolába nem való világából az egyetlen kivezető út az evangélikus zeneművészet remekeinek szinte felfedezés számba jövő kultusza. Drága örökségünk a régi evangélikus zene, elsősorban Bach, Haendel és Schütz művészete, kiknek evangélikus voltát kár a protestáns szó mögé rejteni. A legrégibb közöttük Schütz Henrik. Ő az, akiről a hazai evan- gélikusság a legkevesebbet tud. Pedig a XVII. század legnagyobb német zeneszerzője, az első német opera szerzője s az evangélikus zene legkiválóbb alakja Bach mellett. Ő az, aki az iskolai zene-életben talán legelőször jöhet számításba, mivel műveinek nagy része iskolai ének- és zenekarokkal nagyszerűen előadható. Schütz Henrik működése arra az időre esik, mikor a zenei ízlés a bonyolult sokszólamúság után az egyszerű s keresetlen dallam felé fordul. Ennek a kornak a felfogása szerint sokkal könnyebben átérezhető a homofón egyszóla- múság, s a kísérő hármasok is sokkal áttetszőbb gondolatszövést adnak, mint az egymást legyűrő szólamok sokrétűsége. Ez volt a korszellem a XVII. században ; gyönyörködni a zárkózott polifónia megszokottságából felszabadulva az egyszerű s mégis olyan bensőséges dallam varázsában. Ezt az elvet követi Schütz Henrik is a vokális zenéjében. Mélyenjáró dallamvonalai, érdekes, sőt sok helyen merész harmonizálása valami egészen különleges szépségét tárja elénk a XVII. század evangélikus zenéjének. Magyarországi kultusza az evangélikusság számára felbecsülhetetlen kultúr- és egyházépítő értékeket jelentene. A zenekar Schütz Henrik műveiben, mely a bevezető s közjátékoktól eltekintve a vokális rész kísérésére szorítkozik, könnyűsége, egyszerűsége, szólamainak kevés száma miatt is szinte arra készült, hogy iskolai kis zenekarok tanuljanak belőle. Összeállításuk rendesen : első és második hegedű, pár gordonka és harmonium- vagy zongora-kontinuó. Ilyen kevés hangszerjátékos minden iskolában akad, még leányiskolában is. Természetesen ezeknek a XVI. és XVII. századbeli zenekari műveknek a kis zenekar nyelvén megszólaló, szinte kamarazeneszerű intim, sőt otthon számára bensőségesen finom világa nem hasonlítható a mai nagy zenekar színpompájához. A Schütz-muzsika külön világ : csipkefínom szólamvezetéséből, áttetsző szerkezetéből, sokszor egészen újszerű harmonizálásából valami egészen sajátságos szépségek áradnak felénk. Munkái nagy tömegéből a középiskola számára külön kiemelked-
