Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 6. szám - Papp István: Néhány szó a magyar dolgozatról
270 Papp István: Néhány szó a magyar dolgozatról. kártevéseitől mi annyira féltjük nemzeti létünket. Persze, nem a hányavetiségnek, a felületes dolgozatjavításnak akarunk mi szószólói lenni. Csak a túlságos szőrszálhasogatás veszedelmétől szeret- nők inteni egyes kartársainkat. 5. Bencze István kartársunk a Magyar Szemle februári füzetében igen őszinte, bátorhangú s értékes gondolatokban bővelkedő cikket írt a magyar nyelv sorsáról középiskolánkban. A mai állapotot bíráló megjegyzéseivel s újító eszméivel majd mindenben egyetértek, s örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy kartársaim és az illetékes hatóságok figyelmét felhívjam erre az ügyes elgondolásra. Van azonban cikkének három olyan pontja, amely a jelen dolgozatomban fejtegetett elvekkel ellenkezni látszik. Az egyik az, hogy az élet nem való az iskolába. A másik, hogy a túlságosan tudós tanár sem való oda. A harmadik pedig az, hogy kevés a ma követelt magyar dolgozatok száma. Itt csak egészen röviden szeretnék arra rámutatni, hogy az én felfogásom csak látszólag tér el az övétől. Először is : igazat adok neki az első pontban, amennyiben az életet a közönséges felfogás szerint érti — tülekedő, anyagi érdekeket hajhászó, kíméletlen életnek. Az ilyen életnek persze, hogy nincs joga kopogtatni az iskola kapuján. De az élet értékes oldala, ahogy fent igyekeztem megvillantani, nem rekeszhető ki az iskolából: ebben meg Bencze kartársunk fog nekem igazat adni. Nem való tudósnak nevelt tanár a középiskolába ! Ha a tudós fogalmát olyannak vesszük, amilyennek igen sok esetben tapasztaljuk ; ha a tudós nem tud egyebet, mint élettelen adathalmazt felmutatni s a dolgok felületén járni: akkor valóban száműzni kellene minden tudóst a középiskolából. Szerencsére azonban vannak olyan tudósok is — ha kisebb számban is —, akik az élet valóságával, az irodalom, a nyelv, a stílus és egyebek valóságos életével tartanak fenn szoros és beható ismeretséget. Ilyenekre nagy szüksége van a középiskolának, majdnem azt mondanám, hogy csak ilyenekre van szüksége. Csak az a tanár tudja a tanuló stílusának természetes kibontakozását hozzáértéssel és eredménnyel irányítani, aki a nyelv életének minden titkát szokta fürkészgetni. És utoljára : a rövidre szabott dolgozatokból valóban többet, de a fent vázolt hosszabbra méretezett dolgozatból kevesebbet ! Egy egész esztendőre elég volna három-négy abból a magyar dolgozatból, amely előttünk lebeg eszményképpen. Hogy ezzel a kevesebb számú, de liosz- szabb és alaposabb dolgozattal hamarabb és biztosabban célhoz jutni, mint a több, de kurtára fogott dolgozattal : ebben bizonyára Bencze kartársam is igazat fog nekem adni. A cél pedig ez : jó magyarokat nevelni s az emberen keresztül a stílusát fejleszteni ! Hatvan. Papp István.
