Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - Dr. Sarkadi Nagy János: A latin irodalom tanítása
I)r. Stir kadi Nagy János: A latin irodalom tanítása. 17 ban Salliistiiis olvasását Caesarral folytatnám. Könnyű a szöveg? Talán Sallustius nehéz? Költői olvasmányul pedig feltétlenül szükséges lenne egy vígjáték olvastatása. Tudom jól, hogy nagyon nehéz a mai ízlésnek megfelelő és az ifjúság kezébe adható vígjátékot találni. De Horatius költeményei között nem kell-e válogatni ? Irodalomtörténettanítás szempontjából nélkülözhetetlen egy vígjáték megismerése. De nyelvi szempontból is fontosnak tartom. Lássa és ismerje meg a tanuló a vígjátékokban jelentkező népnyelvet is. Nyelvtudása és nyelvérzéke nem fog vele annyit romlani, mint amennyit nyer azzal' hogy ezek után még jobban tudja értékelni az igazi nyelvi urbanitást. Hogy ezeknek a vígjátékoknak nem sok irodalmi értéke van, azt én is elismerem ; de ezzel is világosabb képe lesz a mindennapi római életről és a római irodalomról. A hetedik osztályba kerülnének azután Ciceró politikai beszédei. Igaz, hogy így elmaradna a Verres-féle beszéd. Ez esetben Sicilia műkincseiről csakugyan kevesebbet fog olvasni a tanuló, de ezzel nem fog sokkal kevesebbet tudni. Továbbra is megmaradna az osztályban Plinius ; az ő leveleinek előzményéül ugyanitt elolvashatnánk Cicerónak egy pár levelét. Ebbe az osztályba kerülne azután a római lírai Anthologia. A nyolcadik osztály anyaga maradna a mai anyag : Horatius és Tacitus. Eszerint tehát a következőleg állítanám össze az V—VIII. osztályok latin irodalmi olvasmányait: V. Livius, Vergilius. VI. Sallustius ; Caesar : De hello civili. Egy vígjáték. VII. Ciceró politikai beszédei; levelei; Plinius ; lírai szemelvények. VIII. Horatius ; Tacitus. Az auctorok ilyen beosztású olvastatásával elérjük a tárgyi célt és az irodalmi szempontot is. Ugyancsak e kettős feladatot szolgálja az eredeti szöveg olvastatása mellett a régiségtan és az irodalom- történet tanítása is. Eddig azonban e kettő nem esett egyforma méltánylásba. A régiségtanból többet adunk talán a kelleténél is, az irodalom ismertetéséből kevesebbet a szükségesnél is. Kétségtelen, hogy általános műveltség szempontjából is nélkülözhetetlenek azok az ismeretek, amiket római régiségtan néven foglalunk össze. De viszont sok van ezekben olyan, amik elhagyhatók anélkül, hogy a római életről való ismeretünk, tudásunk csökkenne. Egy szűkebbre fogott régiségtan az V., VI. osztály anyaga lenne, mivel az I—-IV. osztályig alkalomadtán azoknak nagy része úgy is előkerül. A VII. és VIII. osztályban azután rövid rendszeres római irodalmat tanítanánk. Ez a római irodalomtörténet három szempontot tartana szem előtt ú. m. : 1. Bemutatná az irodalom történeti fejlődését. 2. Ismertetné a görög és római irodalom kapcsolatát műfajok és írók szerint. 2
