Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 5. szám - Pap Károly: Futó Jenő dr. emlékezete

Pap Károly: Futó Jenő ár. emlékezete.

221

A társtalanság magános vívódása pedig épp oly keserves aztán, mint az elhamvadt vágyak romjain keseregni... Dehát az ember hiú és önző : ha valaki kerüli őket, hamar magára hagyják, ha meg szerényen visszavonul, hogy erre vagy amarra nem érzi magát méltónak, kétszer se mondja, szívesen elhiszik neki. Alapos a gyanúm, hogy mindebben bőven volt része szegény Futó Jenőnek is. Magános merengése a vizsgáztató termek asztalánál, gyors visszavonulásai, ha dolgát befejezte, szaggatott társalgó módja az érettségi ebédek alkalmával, mintha emellett bizonyítanának. Mert amikor baráti nógatásra mégis felengedett, szíve-szelleme kincseit merte kitárni előttünk, akkor látszott csak, hogy mennyi fájdalmat és komoly értéket takar ez a látszólag merev külső, hogy mint tanár, tudós és ember — az iskola egyik legnemesebb dísze, aki már rég beírta nevét annak jelesei közé.

Könnyű belátni, hogy az ilyen egyéniség a maga hajlamainak már csak annyi időt szokott áldozni, amennyi a napi munka elvégzése után számára még megmarad. Magát a köznek elébe tenni s bizonyos címek alatt apró vakációkat tartani, ő igazán nem tudott, de nem is próbálkozott sohasem. De annál szívesebben sietett hazafelé az órái után, hogy garzon lakása csöndjében, könyvei fölé hajolva pusztán írói álmainak élhessen. A magába-merülés e boldog pihenőin születnek meg a tolla alatt azok a pompás tanügyi és irodalmi dolgozatok, amelyekből itt csak a Herczegröl és Gárdonyiról írt köteteit legyen szabad idéznem. Míg az iyllről szóló tanulmánya máig legjobb történeti áttekintése ennek az antik műfajnak irodalmunkban. Utoljára, amint a múlt év nyarán Bécsből küldött leveleiből láttam, a spekulatív esztétika egyik felette kényes problémáját, a humort kívánta új szempontok alapján megvilágítani. Hogy mi lényegében a szépnek ez a ritka, vegyes faja? Mik az alanyi és tárgyi elemei kapcsolatban a bennünk keltett lelki hatások jelenségeivel ? Elmélete velejét Dessoir berlini egyetemi tanárral is közölte, aki bár több gondolatáról elismeréssel szólott, mégis az egész tanulmányt vágyott látni, hogy róla minél szakszerűbb ítéletet mondhasson. Megtörtént-e ez,vagy nem, vagy hogy egyáltalán mi lett a dolgozat további sorsa, nem tudom. A kézirat, (mindjárt németül fogalmazva), bizonyára ott lesz a Boldogult hagyatékában, így rajta kell lennünk, hogy méltó helyen, valamelyik külföldi szakfolyóirat hasábjain mielőbb napvilágot lásson.

Kedves Barátom, Futó Jenő ! Te igazán egyike voltál azon keveseknek, akik hivataluk oltárán égették föl hivatásuk minden tömjénét, akik Petőfi szavaival szólva : „mindig kenyeret ettek, pedig kalácsot ehettek volna“... Te folyton a kötelességeiden csüggve másokért és a közért munkáltál, örökké súgtál, mindig hátul álltái, közben kitépte kezedből az élet a babért, ki a rózsát, ahogy a haldokló Cyrano mondja magáról... De személyes életed példája, pályád szellemi és erkölcsi tanúságai, mint minden energia ebben a földi világban, — meg nem semmisülhetnek ! Tovább