Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - Dr. Sarkadi Nagy János: A latin irodalom tanítása
l)r. Sarlaidi Nat/t/ János : A latin irodalom lanítdsa. 15 a középiskolai oktatás körébe. Ugyanezek olvastatása eddig csak elméletben van meg ; átnéztem ugyanis az idén megjelent értesítők nagy részét, de a katholikus intézetekben sem láttam, hogy a VIII. osztály tárgyai között ott lennének. Maradjunk is meg a közismerten klasszikusok mellett. Azonban az a kérdés, hogy állítsuk össze ezek olvasásának sorrendjét ? A most érvényben levő Utasítások a négy alsó osztály anyagának folytatásaként Liviust az V. osztályban olvastatják. Tekintve, hogy így megvan a szerves kapcsolat az előbbi anyaggal és erre fel lehet építeni a következő történelmi olvasmányokat, ez szerencsés rendelkezés. De gyakorlati nyelvtanítás szempontjából is helyes. Hisz az alsó osztályokban elvégzett nyelvtan után az eredeti szöveg nagyobb nehézséget nem okozhat, mivel nyelvtanaink főként Livius nyelvén épülnek fel. Ennek az osztálynak költői olvasmánya az Anthologia néven összefoglalt lírai szemelvények. Amennyire örvendetes, hogy az eddig mellőzött Catullus, Tibullus és Propertius stb. is helyet kap a középiskola klasszikusai között, annyira nem tartom helyesnek, hogy ezek az ötödik osztályba kerültek. Semmi sem okolja meg ezeknek ebben az osztályban való tanítását, mert a) az irodalmi cél ellene mond ; b) eszthetikai szempontból itt még felesleges ; c) tartalmilag (ha ugyan lírai költeményeknél tartalomról lehet szó) nem ide való ; d) stílus tekintetében túlkövetelmény. Részletezem kifogásaim : a) Ellene mond az irodalmi célszerűség. A latin irodalmi oktatásnak, mint minden irodalom ismertetésének célja, hogy az illető irodalomról egységes képet adjunk. Itt is tehát arra törekszünk, hogy a római líra fejlődését saját olvasmányai alapján ismerje meg a tanuló. Hogyan valósulhatna ez meg, ha már az ötödik osztályban elintézzük a lírikusok nagy részét és majd csak négy év múlva vesszük elő Horatiust. Akik már többször tanítottuk, tudjuk, hogy ekkora időközzel még jobb tanulóinknál is nagyrészt feledésbe mennek az ötödikben olvasott költemények. Catullus üde verseit, Tibullus és Propertius elégiáit rég elfeledték már, mire Horatiust elővettük. Nem láthatja és nem érzékelheti hát a római líra eleven életét. b) Azonban eszthetikai szempontból is felesleges ebben az osztály ban. Ezek a költemények a fejlődés igen magas fokán állanak. Akár Catullus dalait, akár a többiek költeményeit nézzük, ezek a maguk nemében tökéletesek. Gondoljuk meg, hogy ötödikes diákunk minden magyarázat mellett is mennyire érzi meg szépségét, mikor még nem is tanulta a különböző költői műfajokat és nem tudja, hogy mit is lásson szépnek. Poétikát ő VI. osztályban tanul és már V.-ben élvezze ezeket a költeményeket. Biz ez túlzott kívánság ! c) Azonban nem ebbe az osztályba való tartalmilag sem. — Catullus szerelmi dalai, Vergilius Bucolicái vagy leíró részletei, a két nagy elégikus költő művei nem 14, 15 éves gyermekek érzelmi és értelmi színvonalához szólnak.
