Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Dr. Bujdosó Ernő: Film és nevelés
214 Dr. Bujdosó Ernő: Film és nevelés. lődését ? Az előbbi szöveg ugyanis szerintem (históriailag, régiség- tanilag) csupán értékes. Az utóbbi azonban érdekes, tehát nem régiségtani példatár, hanem önmagában, mint történés ragad meg, emel föl, vagy sújt földre és jellemet formál. És ebből a szemszögből nézve pedig most is csak azt kell mondanom, hogy nem Livius az egyedüli alap, és a mostani Livius-szövegek nagyobb része nem állja ki a kritikát. Akárhogy van is azonban a dolog, célom csak egy : figyelmet ébreszteni a latin szövegkérdés iránt. És mégegyszer köszönöm kedves kartársamnak, hogy első fecskének jelentkezett. Pápa. Rab István. Film és nevelés. A pedagógusnak nem szabad elsiklania egyetlen olyan tényező mellett sem, mely közvetve vagy közvetlenül nemzetnevelő és társadalomépítő munkájában pozitív vagy negatív irányban befolyásolja. A film sajátságos adottságaiból következik, és senki nem tagadhatja, hogy a társadalom sokkal nagyobb rétegét tartja hatalmában, mint bármely más művészet. A kérdés tehát az : milyen viszony van a nevelés és filmművészet között? A filmművészet birodalma elsősorban a képköltészet. Célja nem tényeket közölni, hanem egy meghatározott „világot“ bemutatni. Amint a költészet lényege sem az események és dolgok leírása, hanem mindenkor egy meghatározott „világ“ teremtése : azt kell néznünk, azzal kell együtt éreznünk, benne kell élnünk. Ez a „világ“ azonban antropológiai értelemben nem a dolgoknak és tényeknek összessége, hanem egy életszemlélet, melyben az események lejátszódnak, és amely meghatározott atmoszférával van telítve. Az atmoszféra meghatározott szellemet jelent, melyben a létezés érzése e világra tükröződik. A filmkölteményben az esemény az, ami legszembeötlőbb, a naiv nézőt többnyire ez foglalkoztatja, a legkönnyebben ez marad meg és újul fel emlékezetében. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a film túlnyomóan realisztikus magatartásával csak a tényekre és eseményekre szorítkozik. Míg a tények puszta leírásánál az események légüres térben, mint puszta történések játszódnak le, addig a filmben a színpadra került miliő is világosan látható, és a szereplő személyek nem csupán tettesek, hanem meghatározott külsejű emberek. Amellett kétségtelen, hogy a film összehasonlíthatatlanul több és finomabb lehetőségeket nyújt az ábrázolásra, mint a szóművészet. Csaknem akaratlanul és észrevétlenül, mind plasztikusab- ban és plasztikusabban alakul ki a néző előtt egy bizonyos világkép. A szem ezer és ezer oly finom motívumot is észrevesz, amit a puszta szóművészet a nyelvbeli kifejezés igen fejlett fokán, művelt hallgatóknál is ritkán tud biztosítani. Ehhez jön még a mozgás. Minthogy
