Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Makkai Sándor: Új szellem az iskolában
Makkai Sándor: Új szellem az iskolában. 199 Hiszen a három törekvés alapjában véve egészséges és értékes lett volna, ha azonos nevelői gondolkozásban gyökerezik. De éppen az volt a baj, hogy a magyar nevelés reális eredményét a kibékíthetetlen belső ellenmondások semmisítették meg. Röviden rá akarok mutatni arra, hogy értem ezt. Nem lehet azt mondani, hogy a magyar iskola nem lett volna nemzeti szellemű. Ez teljesen.felületes, alaptalan vád lenne. A baj az volt, amit a ránkszakadt szörnyű tények igazoltak be, hogy a nemzeti érzés a mi iskolánkban kritikátlan nemzeti érzés volt. A nemzet erényeivel és bűneivel tudatosan nem számoló, egyoldalúan hitető és magasztaló nemzeti érzés volt. A történetszemlélet, amit a régi iskola adott, önhitté és hiszékennyé tette az ifjúságot, ennélfogva könnyelműséget és elbizakodottságot plántált belé, azt a hamis érzést és lelkületet, hogy a magyar nemzet annyira különb s annyira egyedüli ezen az egész világon minden nép között, hogy vele párhuzamba állítani vagy vele összehasonlítani senkit sem lehet. A történelme csupa ragyogás, az emberei csupa hősök, a múltja pedig dicsőséges, amelynek lénye jótékonyan árad a jelenre, amelyből meg lehet élni, amely elég a jövőre is: „Te csak pipálj, Ladányi !“ Ez az a helytelen tendencia, amely végeredményben a mi iskoláink jóakaratú munkáját ezen a téren vagy hatástalanná vagy egyenesen rossz hatásúvá tette. Mit mondjak a természettudományos nevelésről, a második ágáról az iskola munkásságának? Volt egy végzetes hibája a sok mindenféle jó tulajdonsága mellett, az, hogy — szerintem — nem volt objektív. Az a természettudományos oktatás, amelyben az ifjúság részesült, nem volt objektív azért, mert folytonosan világnézetet akart adni a tények helyett. Nem a természettudományos tanítás feladata az iskolában az, hogy az ifjúságnak világnézetet adjon ; egész más feladat az, ami előtte áll : a valóság alkotó elemeinek, a tényeknek összefüggő ismertetése. Az a világnézet pedig, amelyet felépített, nem volt összeegyeztethető a keresztyén valláserkölcsiség- gel, ennélfogva hitetlen pesszimizmust táplált és növelt az ifjúság lelkében, és ez a hitetlen pesszimizmus — sajnos — materiális világnézetben tükröződött, úgyhogy az ifjúság materiális szemmel nézte a természettudomány szemüvegén keresztül azt is, ami lelki és szellemi. így tehát azt lehet mondani, hogy a keresztyén világnézetnek és a természettudományos világnézetnek az iskola munkájában nemcsak összefüggése nem volt, hanem egyenes ellentétben és tagadásban állottak egymással. Ez a munka eledel helyett méreggé vált. Az erkölcsi ideálizmus ezek után gyökértelenül lebegett az iskola fölött. Maga az élet más volt, mint az iskola. Az iskolában magas eszmények, nagyon szép erkölcsi tanok, ideális célkitűzések voltak, az életben ennek ellentétei. Az erkölcsi ideálizmus kapcsolatát a gyakorlati élettel nem tudta megtalálni az iskola. De ezt a társada
