Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 1. szám - Kerecsényi Dezső: Az új magyar nyelvi és irodalmi tanterv elé

Kereexrnyi Dezső: .1: új inaijyar nyelvi ex irodalmi tuiüerv elé.

A magyar nyelvi és irodalmi nevelő oktatásban munkánk állandóan három területen mozog. A három terület: olvasmány, elmélet, gyakorlat. E tagolás azonban nem jelent elválasztást, mind a három terület áthatja egymást, együtt alakulnak, s munkánk egyidőben tekint mindegyikre. Az olvasmány : legelső és egyetlen kiindulópontunk, az irodalmi megismerés alapja, szellemi tartalmak közvetítője s a nevelés erkölcsi és érzületi irányainak mutatója; az elmélet: elvonatkoztatás, általánosítás, a dolgok fölé emelkedés, rendszerezés és a megismerés tényeinek fogalmi rétegbe való át- tevése ; a gyakorlat: a nyelvi kifejezés tudatos birtokbavevése, alkotás, olvasmány és elvi megismerés visszavitele oda, ahonnét kiindultunk, az irodalomba. Iskolai munkánk e három területével akarunk itt most foglalkozni.

1. Az olvasmártyanyag szót kimondván, két kérdés áll rögtön elénk. Az egyik az anyag megválasztása, a másik az anyaggal való pedagógiai bánás.

Az olvasmányanyag kiválogatásában eddig nem egészen tisztult és hasznos szempontok érvényesültek. Igen korán szerepelnek oly olvasmányok, melyek csak a felnőtt eszme- és ízlésvilág szemszögéből értékesek, ugyanakkor pedig a felsőbb fokokon nem egyszer gyermekségekkel próbáljuk táplálni az igényesedé érdeklődést. Bizonyos olvasmányok (főként versek) tankönyveinkben a különböző fokokon állandóan ismétlődnek, s az anyag nem az előremenést, hanem az úntalan körbenforgást szimbolizálja. A legalsó osztályokban hosszadalmas és a gyermektől stílusban is messze álló elbeszélések találhatók, másutt a racionális morál unalmait, átélhetetlen leírásokat s a túlzottan hangsúlyozott történetiség hordozóit látjuk. A középső fokon a szempontok egész chaosza uralkodik. A stilisztika és retorika tanításában felhasználandó olvasmányok legnagyobbrészt ötletszerűen jelentkeznek. Egyik válogatás az irodalom fejlődésmenetét hangsúlyozza már a IV. osztályban, a másik litterarizált történelemmé alakítja át az elolvasandókat. E zavar legvilágosabb példája az V. osztályos anyag, melyben tudományelmélet, gyakorlati tudnivalók, történettudomány, elavult retorikai formalizmus, műfajtörténeti rendbe állított lírai és balladaköltészet adnak egymásnak találkozót. A felsőbb fokon már egységesebb a szempont, s itt inkább csak a már előbb is említett primitívebb ízlést szolgáló anyagba való visszanyúlás szorítja ki az értékesebbet.

Áz anyag kiválasztásánál végre gyermek- és ifjúkor-lélektani szempontoknak is kell érvényesülniük. Susanne Engelmann, a neves német pedagógusnő szerint a középiskolai ifjúság olvasmányigénye a következők szerint alakul. Körülbelül a 12. életévig tart az ú. n. Robinson-korszak. Az olvasmányok legkedveltebbje itt már nem a mese, hanem a kalandos történet, úti leírás, az emberi vállalkozás sokfélesége, iskolai és gyermektörténetek. Versből csak az hat, ami gyermekien lírai, vagy változatosan epikus anyagú. Mindenütt lényeges a lehető rövidség. A 12 -15. életévig tart a balladás és drámai