Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - Hazai irodalom
142 Hazai irodalom. akik megismerték hazánkat és a külföldet, gyakorlatilag tanítottak, az élővizek kútforrásává igyekezték tenni a földrajzot. Csak a XX. század szemüvegén keresztül nem szabad tekinteni őket, mert akkor még nem volt rádió, repülőgép, stb. Szerzőnk—bár nem mondja ki — mintha csak a polgári iskolák igényeire akart volna tekintettel lenni, amikor könyvét megírta. Pedig a tárgyaknak egyforma a módszertana ugyanazon a fokon, legföljebb a célkitűzés lehet más. Mivel Teleki—Vargha : Modern földrajz és oktatása c. műve teljesen kifogyott, minden földrajztanárnak melegen ajánlhatjuk Kendoff munkájának tanulmányozását. Hiszen ha jól akarunk tanítani, föltétlenül otthon kell lennünk a tárgyunk módszertanában is. Az anyag tudása egymagában még nem tesz jó tanárrá ; de maga a módszertani könyv sem, hanem csak saját magunk a pedagógia és a tudomány segítségével. Szerzőnk bemutatja a földrajz fejlődését a legrégibb időktől a máig, amikor is mindig kidomborítja a magyar viszonyokat. A földrajzi nevelés célja, a földrajztanítás módszere, az értelmi nevelés kérdése, a földrajzi szemléltetés : szülőföld, kirándulások, földrajzi képek, földrajzi kísérletek, a térkép, térképolvasás, tanítási példák, a glóbus, domborművek, homokasztal, rajzolás, a földrajzi előadóterem, a cserkészet és földrajz a főbb pontjái a könyvnek. Természetes, hogy hiányokat találhatunk (pl. nem említi Sáringer János kisújszállási tanár remek okfejtését a földrajzi alapfogalmakról), de ezek ellenére büszke lehet a földrajztanárság Kendoff Károly munkájára, mert értéket és haladást jelent. Megbecsülése, fölértékelése a földrajznak, mint nemzeti, mint nemzetnevelő tantárgynak, elismerése a földrajz és pedagógiája óriási haladásának, belerögzítése a köztudatba annak, hogy a földrajz nem egyszerű névhalmaz, hanem okfejtő, öntudatra nevelő, az embert, az ember munkáját, lelkét értékelő tudomány. Megerősíti a nemzeti érzést, büszkén vallhatjuk magunkat magyarnak, de emberré is nevel, mert bemutatja, mire képes a véges emberi erő a természettel szemben, így a Teremtő minden- hatóságára figyelmeztet. És ez az erkölcsi tanulság tán a legfontosabb a nevelésben. Dr. Horváth István. Tiboldi József : Népdalok. I. kötet. A szerző 75 dalt közöl művében, amelyek gazdag dallamévről tesznek bizonyságot. Kár, hogy a szerző „Népdalok“ címet adott e különben becses gyűjteményének, mert a népdalnak megvan a maga tipikus formája, itt pedig ezt a formát kevés dalnál találhatni meg. Legjobb az „Áztatóba kerül a kender...“ című (73. számú) dala, amely igazán népdal formájú, szép és igen dallamos nóta. Ehhez hasonló jó dalok még : a 21, 35, 46, 66, 48, 18, 9, 10, 55, 39 (ez hasonlít valamihez 1), 11, 23, 67, 33, 36, 17, 12. számú dalok. A 37. számú dalban ez a rész : Szőke kislány, eszem azt a zúzádat. . . stb rész feltűnően hasonlít a „Ritka búza, ritka árpa. . . “ dallamához. A többit nem lehet népdalnak tekinteni, csak olyan ma divatos „magyar nótá“-nak (1 ?). Ezek nagy' részénél nagyon ugrál a melódia, ami nem népdal-stílus ; sok dal tömve van szöveggel annyira, hogy a „magyar nóta“ keretét is jóval túlhaladja, ami nem helyes (19., 20., 24., 46., 47., 49., 53., 62. számú daloknál) ; sok dal mintha 2 vagy 3 szakaszos kis formában szólalna meg, ez pedig csak a műdalnál fogadható el (64., 65., 70. stb számú) ; ugyancsak a műdal sajátsága az, hogy az első szakasz dúrbán van, míg a második már mollban, mint a 74. számú dal is. A Felköszöntő nem ide való ! Ellenben érdekesek és csekély kivétellel (81., 82., 87. számúak) értékesek a 77—87-ig terjedő székely dalok, amelyek egy része a régi magyaros motívumokra vezethető vissza. Bájosak és dallamosak a 88—100. között közölt Gyermekdalok, amelyek szépségüknél és könnyűségüknél fogva igen alkalmasak iskolai célokra is. Viszont ezek nem népdalok ! A 94. számú dal ismerős ! Megrendelhető a szerzőnél : Pestszenterzsébet, Vas Gereben-utca 11. és minden könvvkereskedésben. Ára 4‘— P. Szigethíj Gyula,
