Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - Hazai irodalom
140 Hazai irodalom. .gyűjtési felhívást intéznek egyházunk minden tagjához a budapesti leánygimnázium épületére való adakozásra. Megállapítja a felhívás, hogy az iskolát jövő évben kényszerűségből a Deák-téri épületbe telepíti vissza egyházunk vezetősége. A szükségmegoldás mellett azonban az 520 tanulóval, s közte közel 400 protestánssal dolgozó iskola méltó épületének megszerzésére mindenki filléreit kéri. Kíváncsian várjuk a felhívás eredményét. Az Evangélikus Élet október 28-án arról ír vezércikket „Mit látott a német kultuszminiszter Budapesten?“ Olvassuk, hogy elvitték a protestáns minisztert a cisztercita gimnáziumba és a Baár Madasba, de elkerülték az evangélikus gimnázium világviszonylatban is elsőrangú palotáját. Voltak bankettek, estebédek, mindig jelen volt katolikus püspök, de nem hívták meg a protestáns egyházak vezetőférfiait. Egyszer halkan meg is kérdezte, hogy nincsenek-e Budapesten protestáns püspökök ? Méltán csodálkozik a lap, hogy a minisztérium protestáns vezetői ennyire kevéssé törődnek érdekeinkkel. — A januári számmal új szerkesztő neve áll a külsejében is megváltozott lap élén : Kemény Lajos budapesti esperes szerkeszti ezt is, ki az Evangélikus Családi Lap szerkesztésével szerzett magának érdemeket. Kívánjuk, hogy a hozzá fűzött remények beváljanak ; de nem hallgathatjuk el, milyen értéket láttunk az előző szerkesztőnek, Szántó Róbertnek eleven munkájában. Bizton hisszük, hogy az utód csak gyarapítani fogja a kedvelt, hézagpótló lapnak tekintélyét és olvasógárdáját. — A január 20-i számban „Az Ember tragédiája“ első német fordítójáról olvasunk (Károsy Pál cikke). Megtudjuk, hogy Dietze Sándornak hívták, evangélikus és 1864—65-ben a pesti evangélikus gimnázium segédtanára volt, s itt a német nyelvet tanította. Fordítása minden tekintetben figyelemreméltó munka. A Keresztyén Igazság novemberben dr. Remport Elek fasori gimn. tanár „Fia nem volna velünk az Ür“ (124. zsoltár) fordításával kezdődik. Legány Dezső középfokú iskoláink múlt évéről szól tömören. II. évfolyamában sokkal ízlésesebb, finomabb külsőben, gazdag tartalommal indult a lap. Januári számában Németh Sámuel „Középiskoláink és az egyház“ c. értekezése kimutatja, milyen sokoldalú munkát fejtettek ki iskoláink, s mennyire építették, minden ellenkező állítás ellenére is, egyházunkat. Krónikás. HAZAI IRODALOM Török István : Egyház és politika. Pápa, 1935. 8. r., 23 oldal. Ára 70 fillér. E csinos, szépkiállítású füzetecske voltaképpen székfoglaló értekezés, mellyel a pápai református teológia egyik ifjú professzora foglalta el katedráját. A tárgy fontosságánál, a kérdés felvetésénél és megoldásánál, továbbá az író mélvenjáró logikájánál fogva azonban egv díszközgyűlés közönségénél nagyobbszánni nvilvánosság érdeklődésére is méltán tarthat számot. Illesse dicséret a szerzőt, hogy közrebocsátotta. A kérdés felvetésére — úgylátszik — némely egyházi köröknek amaz elvi álláspontja, talán gyakorlatilag is megvalósításra irányuló törekvése szolgált okul, hogy a keresztyénségnek az egész életet átfogó hivatásából a politikával való foglalkozás sem rekeszthető ki. Ezzel ellentétben Szerző az egyház és a politika egymáshoz való vonatkozásainak pozitív és negatív irányú megvizsgálása utón odadönt, hogy az egyház semmiképpen ne politizáljon, legkevésbbé olymódon, ahogy napjainkban teszi. Szerzővel tökéletesen egyetértünk, de a kérdést mégsem látjuk oly egyszerűnek, hogy rövidke értekezés keretében közmegnyugvásra elintéz- hetönek vélnők. Vannak eszmények, melyek épp azért eszmények, mert legfeljebb csak megközelíthetők, de soha el nem érhetők. Kálvin maga is éles határt vont az egyház és a nilág fiai hivatásának értelmezésében, de azért kétségtelen, hogy a maga korában és a maga környezetében igenis hatalmas „politikai“ tényező és személyiség volt. Míg az egyház : mondjuk, a keresztyén-
