Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - Ravasz Árpád: Magunkról magunknak
r.i2 Ravasz Árpád : Magunkról magunknak. egymást. Vagy ha olyan a tanár egyénisége és hajlandósága, akkor pajtáskodássá is fejlődhetik ez a viszony, hiszen a felületes és felelőtlen emberek könnyűlelkűségével játékszernek tekinti a kezére- bízott lelkeket. S az ilyen körben tenyésztődik ki a hízelgés, a szolga- lelkűség és a lelkiismeretlenség. Mindkét esetben romlás és destrukció következik az építés helyett, s még csak meg sem indulhat, annál kevésbbé fejlődhetik ki a nevelő és neveltek között a kölcsönös megbecsülés, tisztelet és szeretet. Már pedig igaz Herder szava : Az olyan tanító, aki tanítványai tiszteletét és szeretetét elveszítette : mindent elveszített. A hiú és lelkiismeretlen tanár elmarad a tudományban is, saját szaktárgyaiban is. Aki magával megelégedett, az nem érzi a hiányát annak, hogy állandóan és szakadatlanul dolgozzék, tanuljon. Márpedig arra nem kell szót vesztegetni, hogy milyen szánalmas és szégyenletes látvány egy szaktárgyaiban elmaradt tanár. Minden iskola egyik legfontosabb feladata az ész és jellem fejlesztése s a kötelességteljesítésre való nevelés. S valljuk be töredelmesen, hogy az utóbbiban követünk el legtöbb hibát. Itt mindenek fölött való a jó példaadás, a munkában való előljárás. Ezen a helyen kell szólanunk néhány apró, úgynevezett „szürke“ tanári dologról, amelyek azonban életbevágóan fontosak, s amelyekről — csodálatosképpen — nem gondolkoznak eleget maguk a nevelők és tanárok sem. Ilyen pl. a tanítási órákra való pontos bejárás. Ezt nem azért kell tennünk, mert a Rendtartás előírja, hanem azért írja elő a Rendtartás, mert tisztában van ennek a dolognak a nagy jelentőségével'. El tudod-e képzelni s el tudod-e hinni, kedves tanártestvérem, hogy te kötelességteljesítésre nevelsz gyermekeket és ifjakat — akkor, ha te magad nem mégy be a tanítási órádra percnyi késedelem nélkül, pedáns pontossággal a csengetés pillanatában? Az iskola Rendtartása és törvénye ezt előírja, mert nyilvános iskolában tömegnevelésben ez is egyik hatalmas eszköze a kötelességteljesítésre való nevelésnek, tehát te is bizonyára megköveteled a tanítványaidtól, hogy pontosak legyenek. S meg tudod-e követelni pirulás és szégyenkezés nélkül azt, hogy ők pontosak legyenek, ha te magad nem vagy pontos, sőt esetleg rendetlen?,Van-e lelked hozzá, hogy a későn járó, lusta tanulókat megdorgáld és megbüntesd, akkor, amikor kitetted magadat annak a lehetőségnek, hogy egy elszánt tanuló a szemed közé vágja : „Azt hittem, hogy még nincs benn a tanár úr, mert a tanár úr is későn szokott bejönni?“ Nem veszed-e észre, hogy talán akaratlanul is durván visszaéltél a tanári hatalommal és valóságos zsarnokká lettél? Yizet|prédikálsz és bort iszol. Ez éppen olyan, mintha megköveteled a tanulóktól, hogy írásbeli dolgozataikat pontosan készítsék el, s a megszabott időben adjákjbe — mint ahogy ennek meg is kell történnie — de magad nem nézed át azokat kellő gondossággal, s nem javítod ki a hibákat lelkiismeretesen. Ez éppen olyan, mintha a tízperces szünetben való folyosói rendetlenségért: szigorúan megbünteted a tanulókat és számon kéred a diákfelvigyázó-
