Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 3. szám - Trócsányi Dezső: A református keresztyén pedagógia kérdéséhez

108 Trócsányi Dezső: A református keresztyén pedagógia kérdéséhez. ,,. . .hogy az ő Fia képére formálódjanak át“. .. ezt azt jelenti, hogy tanúi legyünk Jézus halálos útjának, valamint feltámadásá­nak. Ezzel életútunk szorongássá változik át, s ha most már ebben a szorongásban tudjuk Jézust hirdetni, a keresztig kísérni, a kiengesz­telés igéjét ítélet gyanánt érezni, akkor szeretjük Istent. Ha az ember Jób és Pál módjára megáll az Ige mellett, megállása nem emberi mű, hanem isteni ajándék. Nem hozza létre az a szándékunk és akarásunk, hogy Krisztust kövessük, hanem a Szentlélek általi vezettetés, haj­tatás, azaz isteni rendelés. Ez a rendelés megelőzi a mi időnk minden pillanatát, így eleve van. Elrendelte Isten azt, akit ismert, viszont azt ismeri, akit szeretett (I. Korinthus 8. 3.). Ez az üdvösségre ren­delés titka. Augustinus és a reformátorok — mondja Barth — itt ok-okozati sémát vettek fel, s így a predestinációt tulajdonképpeni horderejétől megfosztották. A predestináció helyes értelme a hely­telen ok-okozati viszony mellőzésével ez: az Isten iránti szeretetet nem valamely az idő kezdetén álló isteni ok hozza lét re, de nem létesíti azt az idő folyamatában működő emberi akarat sem, hanem az idő felett állva minden pillanatban Istentől veszi eredetét. Akit Isten szeret és elhív, az Isten országának polgára lesz, a bűnös megigazul. Isten magáénak vallja a választott embert, benne találja meg azt, akiben kedve telik, ezért szolgál néki minden javára, üdvösségére (K. Barth: Der Römerbrief. Zweite Auflage, München, 1922. 303—312.). A Római Levél idézett helyéből s Barth értelmezéséből vilá­gossá vált előttünk az egyoldalú, azaz üdvösségi predestináció. Az üdvösségi predestinációban implicite benne van az ellentét, az el- vettetés azok számára, akiket Isten nem szeret, akik Istent nem szere­tik. Erre a Biblia számos támaszpontot szolgáltat, s Kálvin éles logikával formulába is öntötte a kettős elrendelést. „Pokolba jut­hatok, de ilyen Isten sohasem fogja tiszteletemet kicsikarni“ — mon­dotta Milton Kálvin tanításáról (idézi Weber M. Prot. etika stb. 63.). Viszont több református közösség hitvallásába fogadta be a kálvini értelmű predestinációt. A magyar református egyház hitvallási iratai egyikében a „Második Helvét Hitvallásában helyet foglal a predes­tináció tétele, a másikban a Heidelbergi Kátéban nem, legalábbis expressis verbis nem. Nincs ott az úrvacsoránál feltett kérdésekben sem, sőt az azokra adott válaszaink után bűneink bocsánatának hir­detését halljuk, amit megad nekünk az Úr. A predestináció kérdésé­ben ezek szerint nemcsak a különböző református egyházak térnek el egymástól, de egy egyház körén belül is eltérők az egyes dogma­tikusok értelmezései, sőt maguk a hitvallási iratok sincsenek teljes összhangban. Mi ennek az oka? Egyik az, hogy a predestináció nincs meg a Jézus tanításában, legalábbis kifejezetten formulaszerűen nincs. De magánál Pál apostolnál is van egy hely a Római Levélben, ahol ezt olvassuk : „Az Isten ugyanis mindenkit engedetlenség alá rekesz­

Next

/
Thumbnails
Contents