Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - Trócsányi Dezső: A református keresztyén pedagógia kérdéséhez
104 Trócsdnyi Dezső: A református keresztyén pedagógia kérdéséhez. mák lelki megrázkódtatásai és az evangelizációs törekvések hatása alatt ismét mélyebben és hatásosabban munkál, mint előzőleg. Hátra van még, hogy Papp Ferenc felolvasásával kapcsolatban a református keresztyén nevelőkről, tehát a tanárokról is szóljunk. Karácsony Sándor kifogásolja, hogy a felolvasás erre nem terjeszkedett ki. Kétségtelen, hogy református keresztyén hívő, erkölcsi egyéniségeket és jellemeket csak hívő, erkölcsi egyéniségek és jellemek nevelhetnek. A pedagógiában, a lelki élet világában is érvényes a biogenesis törvénye, hogy élő csak élőtől származhatik. Pusztán elvekkel, tételekkel élő és munkáló hitet ébreszteni nem lehet. Nem lehet bevinni a tanuló tudatába a belső, keresztyéni élet értékét és jelentőségét a külső, puszta létexistenciával szemben. „Szürke minden elmélet, barátom ! de zöld az élet aranyfája.“ — Mondja Goethe. A nevelőben tehát a hit és élet pleromájának kell meglenni. Ez a kérdés azonban ismét egy olyan nagy területet ölel fel, hogy külön előadást igényel. Bizonyosan ezért mellőzte Papp Ferenc, amikor csak azt tűzte célul, hogy a főbb református keresztyén nevelési elveket körvonalazza. Ezután jön majd a nevelés anyaga, eszközlője és tárgya. Bővebben foglalkoztam ezzel a felolvasással. Azt vélem azonban, még sokkal részletesebb és behatóbb megvitatást érdemel. Szinte exisztenciális kérdésnek érzem és tartom azt, amivel foglalkozik. Szóljunk hozzá minél többen ! Nem kétlem, hogy mások más oldalról az enyéimnél még sokkal mélyebbre ható és értékesebb gondolatokkal tudják megvilágítani és kiegészíteni. Ilymódon közös erővel dolgozzuk ki a református keresztyén pedagógiát. Kun Sándor egyesületi főjegyzőt pedig illesse elismerés az Évkönyvnek minden irányban körültekintő, gondos szerkesztéséért. Cegléd. S. Szabó József. Papp Ferencnek az OBTE közgyűlésén tartott előadása elsősorban a téma felvetésével tett jó szolgálatot. Karácsony Sándor meglátta, hogy az egyszerűnek látszó kérdés mögött problémák rejlenek, melyekkel foglalkozni kell (Protestáns Szemle 1934 dec. száma). Midőn ehhez a valóban nagyon aktuális kérdéshez hozzászólok, egyáltalában nem szándékozom a kérdést „elintézni“. Ez a kérdés ugyanis súlyosabb, bonyolultabb és felelősségteljesebb, hogysem egy rövid cikk keretében meg lehetne oldani. Nem oldjuk meg akkor sem, ha már olyan figyelemre méltó cikkek jelentek meg a közeli napokban, mint a fennebb említettek. (E sorok írásakor jelent meg örvendetes további folyományképpen Révész Imre cikke, a Református Élet folyó évi jan. 12-i számában, „A református nevelés többlete“ címmel.) Hozzászólásomban inkább a kérdés bonyolult voltára akarok rávilágítani, s azt szeretném, amit Karácsony Sándor óhajtott, A református keresztyén pedagógia kérdéséhez.
