Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - S. Szabó József: Az Országos Református Tanáregyesület Évkönyve
102 S. Szabó József: Az Országos Református Tanáregyesület Évkönyve. a kollégium életét irányító szellemet érintetlenül hagyták. Én úgy látom, hogy ez ma inkább tradicionális, mint lélekben gyökerező. De mindegy, megvan. A mai nemzedék azonban már nem tudja, mi a lényege. Ezt igyekszik Papp Ferenc feltárni. Leszűrt eredmény akar lenni, amit mond, de talán inkább református keresztyén iskolai programm, amely tanterveinkben és rendtartásainkban nincs kifejezve. Tudatossá óhajtja tenni azt „a ,plus'-1, amit a magyar református iskolának a másjellegű iskolákkal szemben adnia kell“. Azt a nevelési irányt, szellemet, tanítási eljárást „amelyért érdemes volt évszázadokon át annyit áldozni, és amely ma is annyi áldozatra vár“. Szóval, ami a református iskolák külön létezését és fenntartását indokolja. Arra kíván tehát feleletet adni, hogy mi a református iskolai szellem lényege? Nem más — úgymond —, mint ami a református keresztyénségé. Ezt pedig ez a kettős alapelv foglalja magában: 1. Az ember hit által Isten kegyelméből idvezül. Ez a belső, tartalmi elv (princípium materiale). 2. Az ige mértéke a hitnek. Ez a külső, alaki elv (princípium formale). Nagyon helyes. A reformátorok csakugyan e kettőt tették hitünk és egyházunk legfőbb alapelveivé. Papp Ferenc őket követte, hiába hibáztatja érte Karácsony Sándor. Hiba azonban, hogy a tartalmi alapelvet a felolvasás nem teljesen adja vissza. A szentírás ugyanis, melyre a reformátorok építettek, így hangzik : „Megigazulunk ingyen Isten kegyelméből a Jézus Krisztusban való váltság által“ (Róm. 3. 24.). Krisztus nélkül nem lehet christianum princípium. A hit, az Isten kegyelme, a megigazúlás eleveelrendelés mind Krisztushoz van kötve. A keresztyén pedagógia is- Krisztus nélkül non sens.1 így azt látjuk, hogy Papp Ferenc nagyon szépen, egy mélyen járó lélek és képzett elme okosságával szól a református keresztyén pedagógia követelményeiről, de minden különösebb krisztusi szín, tartalom és eszme nélkül. Csak fokozottabban állítja előtérbe és teszi a református iskolák feladatává az általános pedagógia feladatait. Hiszen így is nagy és nemes munkát végzett, s már azzal kiváló érdemet szerzett, hogy a tanárok figyelmét olyan valamire hívta fel, amivel eddig nem gondoltak, illetőleg amit különösebben a vallástanítás és nevelés feladatának tekintettek.Vallásos, dogmatikai elvekben keresni s abból vezetni le a tanítás jellemét és lényegét, nem mintha korszerűtlen és bizarr gondolat volna ez ma !? Némelyek talán annak és az egész református keresztyén pedagógiát nagyon is exclusívnak tarthatják. Papp Ferenc megmutatta, hogy nem az. Főként a protestáns egyéniségre, felelősségre, hivatásérzésre és szabad1 Cikkemet már elküldtem a szerkesztőségnek, mikor a Református Étet-ben (1935. 2. szám) megjelent ár. Révész Imrének e felolvasást illető nagybecsű- és érdekű hozzászólása. Ő ebben foglalja össze a református iskola feladatát. „A református iskola nem lehet egyéb, mint a Jézus Krisztusban predestináltakat Isten szakadatlan dicsőítésére, az Isten akaratának való föltétien engedelmességre nevelő iskola. A kegyelem iskolája és a felelősség iskolája.“ S. Sz. I.
