Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Egyházi és iskolai hírek
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 87 pélyt dr. Németh Ödön közlehigyelő nyitotta meg; dr. Rohm Dezső igazgató ismertette az 50 év történetét és kegyelettel emlékezett meg Votisky Zoltán és Windt József polgári iskolai tanárokról. A háború két áldozatának emléktáblái készíttetett az egyház Körmendi Krimin Jenő szobrászművész által, s ezt az iskola lépcsőházában helyezte el. Ezután a hatóságok kiküldöttjei köszöntötték az iskolát, elsősorban dr. Pintér Jenő tankerületi főigazgató, ki rendkívül meleg hangon jellemezte az evangélikus egyház nemes kultúrmun- káját és a leánygimnázium tanárainak értékes munkáját. Utána dr. Mágocsy- Dietz Sándor az evangélikus egyetemes tanügyi bizottság, Mohr Henrik a pesLi evang. egyházmegye. Dósa János a Református Tanáregyesület, Somogyi István az Országos Középiskolai Tanáregyesület és Budapesti Tanári Kör, dr. Domanovszky Sándor az Evangélikus Tanáregyesület, Mikola Sándor főigazgató a pesti gimnázium, Grósz János igazgató a Deák-téri elemi iskola, Mikolik Kálmán, az iskola legrégibb tanára és hosszú időn át volt igazgatója a régi munkások, Rapaics Katalin a volt, Hensch Irén a jelenlegi növendékek üdvözletét mondta. Végül dr. Raffay Sándor püspök, az iskola átszervezésének megindítója köszönte meg az üdvözléseket. Luther nevelési elveiből idézett, ki megállapította, hogy a polgároknak a nevelés céljaira többet kellene áldozniuk, mint háborúra, piperecikkekre stb. Ezt az áldozatkészséget kívánja a fenntartó egyház igénybevenni most, mikor az iskola jövendő megfelelőbb elhelyezése érdekében általános gyűjtést indít, s először is az egyház tehetősebb tagjait keresi meg kérésével. „Én boldog volnék — fejezte be hatásos szavait a püspök , ha az új intézetnek megnyitásán ugyanezt a közönséget én üdvözölhetném.“ Megállapíthatjuk, hogy a gyűjtő munka január elején megindult, s remény van arra, hogy eléri kívánt eredményét, mert megható áldozatkészséget tapasztaltak a felhívók már eddig is. — Az ünnepély után dr. fíenk Ernő iskolafelügyelő helyezett az egyház nevében koszorút a leleplezett szép emlékműre. A szülői értekezletek eredeti formáját valósította meg a budapesti evangélikus leánygimnázium. Ugyanis sokszor halljuk azt a panaszt szülők és tanárok részéről, hogy a szülői ház és iskola még mindig távol áll egymástól, s e két világ elveinek, felfogásának, eljárásainak különbözőségét a gyermek sínyli meg. A gyakorlatban levő szülői értekezletek igen alkalmasak lehetnek egy-egy módszeres kérdés megbeszélésére, de a szülők sok egyéb mondani-, vagy kérdeznivalójának meghallgatására itt rendesen nincs elég idő és kellő nyugalom. Ezért gondolt az iskola arra, hogy kedélyes együttlét, teás összejövetel rendezésével adjon alkalmat szülő és tanár meghittebb együttlétére. Jeszenszky Ilona tanár indítványára elhatározta a tanári testűiét január havára az első ilyen összejövetel rendezését. Két-három osztály csoportosul egy alkalommal : a szülők, a „házigazdák“, természetben vagy pénzben járulnak hozzá a rendezéshez, az illető osztályok növendékei kedves, apró műsorszámokkal mulattatják a megjelenteket. A többi osztályba járó tanulók és szüleik meghívott vendégek. A január 20-i első ilyen összejövetel látogatottsága minden várakozást felülmúlt ; a befolyt aránylag igen nagy összeg az új iskolaépület alapját gyarapítja. Özv. Jánoshegyi Mauthner Alírédné úrnő 2000 pengős alapítványt tett a budapesti evangélikus gimnázium arra érdemes tanulóinak jutalmazására. A gimnázium igazgatója a tanári testület meleg köszönetét fejezte ki az alapítónak nemes elhatározásáért. A dmiamclléki egyházkerület tanári továbbképző tanfolyama. Imre Sándor régi kedves gondolata közeledik a megvalósuláshoz. A napokban Ravasz László püspök aláírásával körlevél ment a kerület összes középfokú iskoláihoz, hogyan gondolnák megvalósíthatónak a református tanárok továbbképzését. A megkérdezésnek már is jelentkezik az az áldása, hogy más irányba fog fordulni valószínűleg a remélhetőleg megvalósuló nagy gondolat, mint az állam rólunk-nélkülünk szervezése : úgy halljuk, csaknem általános az az ■óhaj, hogy ne tudományos továbbképzést, hanem főként módszertani és
