Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Hazai irodalom
78 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE név-, tárgy- és tartalommutató segítségével úgyszólván minden problémára azonnal rányithatunk s pár sorba szorítva megkapjuk a választ. A mű a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás alapján magyarázza a Bibliát, mindenekfelett azonban a Krisztusban megjelent új élet tolmácsolója akar lenni s az is. Célja elérésére szerző nemcsak kivételes tisztaságú, költői lendületű nyelvezetet, hanem rendkívül tágkörű művészeti és tudományos irodalom- ismeretet használ fel, s ezzel megnyugtatja a művelt olvasót adatainak feltétlen megbízhatóságát illetően. Igazi élvezetté teszik a mű olvasását az eleven kérdések, kitűnően megfogalmazott probléma-felállítások, sokszor paradoxonok. („Antiszemita volt Mózes, Ezsaiás, Jeremiás, Mikeás és minden próféta“ 76. 1. ,,A csoda olyan, mint a villámlás“ 109. 1.) Szerző szent áhítattal szól : mikor legtudományosabb, akkor sem profanizál, s mikor a földi élet legrútabb jelenségeiről szól, akkor sem válik közönségessé. Ugyanez a választékos finomság jellemzi apológiáját, ami sosem más kárát keresi, s polémiáját, ami mindig megáll a tökéletes bizonyosságú adatok egyszerűen hátó alkalmazásánál. Pl. a pápaságról megállapítja : „történelmi szükségszerűség volt“ (181. 1.), a Mária-kultusz történelmi gyökereit felfejti, ám egyetlen tiszteletlen szava sincs Jézus „szép, kedves, áldott, szomorú édesanyjáról“, megbírálja a szentek körül felburjánzott tévedéseket, ám rámutat az igazi szentség áldott értékére is. Különös elevenséggel tárja fel a mai református egyház égő sebeit. Az egyházalkotmány, a vagyon, a művészet, a hazaszeretet, a jezsuita munka, a predes- tináció kérdéseit tárgyalva eljut egészen addig, hogy Pezenhofer S. J. szívós kitartású, református gyülölségtől tajtékzó statisztikáit is „tél-túl megegyengeti“. A válások, reverzálisok, egyke kérdésével bőven foglalkozik és odaállítja az olvasót a nagy felelősség elé : „A reverzálist adó református egyháztag hadiszökevény és áruló“. Tehát egészen elméletinek látszó problémák mellett a legteljesebben gyakorlati világ kérdéseire nézve is szól hozzánk „A diadalmas élet“ új könyve. Olyan nagy nyereségnek tartjuk ezt a művet, hogy benne református egyházunk egy új korszakának a riadóját látjuk : a modern tudományos, művészeti és filozófiai felkészültségű református ember itt találkozik az ősi, puritán egyszerűségben hívő református néplélekkel. Hisszük, hogy ezen a két pilléren nemcsak megújhodó magyar református egyházat lehet felépíteni, hanem az örök Istennek is hajlékot teremteni egy tépett lelkű, bomló társadalomban, Debrecen. Soós Béla. Kapi Béla: Isten hárfása. Történeti elbeszélés. 254 oldal. Győr. 1933. Harangszó-könyvtár. Gerhardt Pálnak (1607-—1676), Luther mellett legnagyobb énekköltőnknek életét, küzdelmeit, szenvedéseit a harmincéves háború korának és az azt követő, sokban a maiakhoz hasonlító sötét időknek viszonyait, gyötrő viaskodásait tárgyalja e kis regény a részletekbe menő történeti hűséggel, építő célzattal és mégis költői szépséggel. Különösen gyengéd és finom Gerhardt Pál és későbbi felesége halkan ébredező, majd holtig tiszta lánggal lobogó szerelmének bájos története. Értékessé és kedvessé teszik e művet Gerhardtnak szervesen a történetbe beleolvasztott szép énekei: jórészben Torkos Lászlónak fordításában. Többet, a regény szerzőjének kérésére most, 94 éves korában fordított le az agg költő, sok tekintetben Gerhardt lelki testvére. Ki ne ismerné, legalább részben, Gerhardt 120 énekét? Köztük vau evangélikus énekkincstárunk annyi drága ékessége: Légy csendes szívvel. Óh fo, vérző sebekkel. Én lelkem, miért csüggedsz el? Óh, miként fogadjalak? Most nyűgosznak áz erdők. Tele van e könyv korfestő érdekességgel. Szinte ott járunk, élünk mi is a regény hősével Wittenberga, Berlin időbarrtította, komor bástyái között. Á felületes olvasó azt vethetné az író szemére, hogy részletesebben tárgyal teológiai vitás kérdéseket. De ez a regény cselekvényének a tengelye. Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem, igen nagy többségben evangélikus álattvalóinak református uralkodója, erőszakosan akarta
