Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Barcsai Károly: A népiskolai módszertan tanítása
GO PROT ES TÁ KS TA X Üti YI SZEMLE pontjából legfontosabb tárgyakat : a neveléstant, a tanítástant és a módszertant egy évre zsúfolja össze és természetesen a módszertan elméletét megalapozó bemutató tanításokat is a módszertani oktatás szűk keretei közé szorítja. A pedagógia tanárai a megmondhatói, mennyi fejtörésükbe kerül, hogy ezt a nehéz feladatot a rendelkezésükre álló időben csak „tűrhetően is megoldják és a lehetőség szerint elkerüljék a felületesség, vagy a túlterhelés veszedelmét. Ez a veszedelem pedig a módszertani oktatásban különösen fenyeget, mert - a módszertani alapismereteken kívül — a népiskola valamennyi tárgyának módszertanát — a bemutató tanításokkal együtt — a IV. osztály második felében átlag 3—4 hónap alatt kell elvégezni, és a tanárnak az elmélyülés lehetősége nélkül, minél összevontabb szöveg elsajátíttatásával kell beérnie, hogy a túlterhelést elkerülje. Ezen a bajon csak a tanítóképzés hat évre való felemelésével lehet majd gyökeresen segíteni. Mivel pedig a tanítóképzés eredetileg hat évre szabott kereteinek szűkítése az állam szomorú anyagi helyzetének volt következménye, amíg ez az állapot meg nem szűnik és a pénzügyi nehézségek elhárításával a pedagógia anyagának okszerűbb elosztása lehetővé nem válik, addig meg kell alkudnunk az adott helyzettel és törekednünk kell, hogy a módszertani oktatás kellő eredményét tőlünk telhetőén mégis biztosítsuk. íjc A tanítóképzés mai rendszerében az ismertetett módszertani eljárásnál okszerűbbet aligha találhatunk. Azért a tanítóképzőintézet minden tanára tisztán lássa a módszertani oktatás célját és jelentőségét s iparkodjék feladatának minél egyöntetűbben eleget tenni. Csakis így tudjuk biztosítani az elmélet és gyakorlat egységét és a tanítóképzőintézetnek a tanítói hivatásra nevelő jellegét. Alkalmazkodjunk tehát az alapul elfogadott helyes és tudományosan igazolt módszertani elvekhez, de egyről ne feledkezzünk meg soha : óvakodjunk a formáknak élettelen, merev rendszerétől ! Növendékeinket is arra intsük, hogy számoljanak mindig a gyermeki lélek sajátos természetével és becsüljék meg a lélekben azt, ami egyéni érték és alkotóerő. Ne feledkezzenek meg arról, hogy a tanító munkáját a gyermek öröme, üdesége, friss kedélye élteti, ez biztosítja a gyermek értelmének elevenségét is. Az iskola nem a rendszertelenségek, nem a pedagógiai anarchia színhelye. Az iskola a komoly, tudatos és művészi munka műhelye. De ennek a műhelynek kohójában nem érzéketlen, holt anyag, hanem Isten lelkének parányai izzanak. Ahol pedig az Alkotó lelke fényes- kedik, oda ne merészkedjék merev béklyókkal közeledni az ember ! Aki lelkének ridegségével és lenyűgöző formákkal a gondtalan mosolyt, a derűt űzi el Isten képmásáról, az a Teremtő jóságát, szeretetét csúfolja meg ! Győr. Barcsai Károly.
