Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - vitéz Bessenyei Lajos dr.: Megrostálás
52 PROTESTANS TANÜGYI SZEMLE az osztályozó tanárok ellen, másodszor, hogy lehet az osztályozás tévedés, és ezáltal egy tanulót örökre megakasztottunk a továbbtanulásban. Ha ezeket a veszedelmeket ez a törvényjavaslat létesítené, mint új, eddig ismeretlen bajokat, akkor magam is azt mondanám : álljunk meg egy kissé és mielőtt valamit csinálunk, azt előbb kétszer is fontoljuk meg. De nem így van. Ezek a kellemetlen lehetőségek eddig is megvoltak; megvannak azóta, amióta egyáltalán osztályozunk. Hát azért a fiúért, akinek két elégtelenje van kilátásban év végén, nem kilincselnek ma is unos-untalan? Erről mindnyájunknak egész történetsorozatunk van, mert melyikünket nem környékeztek meg eddig is a legelképzelhetetlenebb módokon és mértékben? S vájjon eddig hozott ítéleteinkben nem tévedtünk volna soha? Ez is képtelen feltevés, mert minden emberi munka, legyen az igazságszolgáltatás, gyógyítás, építés, osztályozás, vagy bármi, gyarló és tökéletlen. De azért csinálnunk kell mindegyiket mindig, különben megállana az élet. Tehát megvoltak ezek a bajok eddig is ; s legfeljebb az új törvény nyomában megszaporodnak, de a tanárság- nek nem az a feladata és kötelessége, hogy kényelmi szempontokat figyeljen ott, ahol az állam legfőbb érdekei forognak kockán. Még egy ellenvetést hallottam. Van olyan tanuló, aki az alsó osztályokban elégséges volt többnyire, de a felső osztályokban összeszedte magát és jeles, vagy jó diák vált belőle. Valóban ez az átforrás ezentúl nem lenne lehetséges. De csak a középiskolában. Ellenben az ilyen ezután is boldogulhat : talán szakiskolákban, talán ipari vagy kereskedelmi pályán, de elveszni az élet számára semmi- esetre sem fog. S ha mégis úgy éreznénk, hogy az ilyen szórványos tünetekkel szemben az új intézkedés nem egészen méltányos, akkor gondoljuk meg más oldalról, hogy a törvényt nem a kivételek oltalmazása céljából, nem különleges feladatokért, hanem általánosítás erejével szokták alkotni mindenkor és mindenütt. A kivételek védelmezése nem akaszthatja meg az általános jónak a kifejlesztését. Feltűnhetett, hogy idáig mindig a IV. o. végén tervezett megrostálásról beszéltem, de egyszóval sem emlékeztem meg a javaslat 55. §-ának 2. pontjában tervezett amaz intézkedéséről, mely az érettségi bizonyítvány pontegységei alapján is bizonyos kiválogatást rendszeresít az egyetemre való beíratkozhatás vagy be nem irat- kozhatás tekintetében. Sietek kijelenteni, hogy ezt a megrostálást is szükségesnek, egy egészségesebb jövő kialakulhatása végett mellőzhetetlen nek tartom. De szerintem itt két nehézséget előbb meg kell oldani. Az egyik a külföldi egyetemek kérdése. Furcsa lenne ugyanis, hogy amelyik érettségi bizonyítvánnyal hazai egyetemeinkre nem íratkozhatik be a magyar ifjú, azzal viszont a külföldi egyetemeket látogathatja. Ez fonák helyzetet teremthetne és ezenkívül esetleg külföldi ellenszabályokat is válthatna ki. A másik a mi főiskoláink lefokozása, mert ezekre ezentúl inkább oly ifjak iratkoznának be, akik az egyetemekre nem mehetnek. Egyik nehézség sem
