Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 9-10. szám - Hazai irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 397 A Sárospataki Református Lapok augusztus 5-i számát teljesen Rácz Lajos nagy emlékének szentelte, augusztus 19-i számában igaz szók hangzanak el Komjáthy Aladár tollából : „Emberkultusz egyházi életünkben“, s int, hogy a már divattá lett csúszás-mászásnak vessünk véget, hízelgő szókat ne halmozzunk egymásra szemtől-szembe, csak azért, hogy magunkat magasabbra vigyük általa. — A szeptember 2-i számban Dávid Zoltán Tanéveleji gondolatok címen írja, hogy most a heroizmusig fokozott személyi munkatöbblet meghozatala szükséges, Nagy-Magyarország valóságának fenntartása a lélekben az ifjúság leikébe plántálandó, s a pataki iskolának még azt is kötelességévé teszi, hogy a protestáns családok gyermekeinek nevelőintézete legyen. Azt hiszem, e célokat mindnyájan egyetemlegesen valljuk és megvalósításukra törekszünk. V Harangszó-ban szeptember 9-én Németh Károly (Tanév elején) sajnálattal látja, hogy az iskolák a vallásosságnak nem olyan gyújtópontjai, mint régen voltak, az állam irányítása alatt elszakadtak a családtól, falutól, s ezek életétől. „Az evangélikus iskolának nemcsak az elemi iskola fokozaton, de minden iskolafokozaton csak akkor van értelme, ha az az iskola egy olyan határozott típust képvisel, amelyben a vallásos nevelés áll legelső helyen.“ Szülői értekezletek, presbitérium sokat tehetnek ez irányban, ha nemcsak anyagi, hanem szellemi ügyekkel is foglalkoznak;' hogy a tanítók érezzék, hogy nem hivatalnokok csupán, hanem gyülekezetek élő tagjai. Sok igazság van e szavakban, orvoslást azonban csak a minden oldalról megnyilvánuló jóakarat hozhat. Az Evangélikus Élet július 15-én vezércikkben foglalkozik a fentemlített kérdéssel. Duszik Lajos itt kiemeli a felekezeti iskolák eltérését az államiaktól, hol minden van : irredenta szavalás, irredenta ének, élőkép, elvonulás, „de nincs igazi ének, vallásos ének, melyben a kedély megtisztul, a szív megfürdik s a lélek Isten felé röpül“. A július 29-i számban Fabók Ferenc ír az evangélikus iskoláról. Augusztus 12-i számában közli Geduly Henrik püspök imáját, melyet az 1884-ben a Selmecbányái líceumban érettségizettek budapesti találkozóján elmondott, ezzel is kiemelve az ilyen összejövetel jelentőségét. — Szeptember 2-án 13. jelzéssel arról olvasunk, mik az evangélikus szülő kötelességei egyháza és egyházi iskoláink iránt. Bár megfogadnák a komoly- szókat, akkor kevesebb panasz lehetne arra, hogy nincs evangélikus szellem iskoláinkban. —- Szeptember 9-én vezércikkben méltatja az evangélikus tanítót, majd a következő szám az evangélikus tanulóról ír vezércikket, örvendünk, hogy evangélikus egyházi lapnak annyira lelkén fekszik az egyház temploma meliett épült iskola. A Keresztyén Igazság augusztusi számában Kapi-Králik Jenő Egyházi zenénk Luther korában és ma címen, Viszkok Lajos Az öngyilkosság okai és az ellene való küzdelem címen ír ; októberben Rozsondai Károly soproni cikke az evangélikus népiskola néhány kérdéséről elmélkedik. Az Énekszó szeptember 21-én kezdi második évét. Boldis Dezső megállapítja, hogy a virágzó énekkultúra alapja : az elemi iskola. Melléklete Halmos László 39 gyermekkara, mely áll 13 hazafias kórusból, 13 alkalmi énekből és 13 vidám népdalból. Milyen más lesz a jövő generáció, mely idegen érzelgősségek helyett ilyen kincsen nevelődik. Krónikát. HAZAI IRODALOM A budapesti tankerület 15. szánni értesítője az 1933—34. évről. Közzétette: ür. Pintér Jenő főigazgató. 40 oldal. Főigazgatásának tizenötödik évében is a múltakhoz hasonló beszámolót nyújt Pintér Jenő a kerületében fennálló iskolákról. Először az iskolaév történetét kapjuk, melyből megtudjuk, hogy a kát. Sophianum-leánygimnázium I—II. osztályt nyitott Ajtósi Dürer-sori rendházában, ami azt jelenti, hogy ott új leánygimnázium indul ; a kát. Sancta Maria-leánygimn. pedig párhuzamos
